Mózes 5. könyve 32:4
A történelem során emberek tömegei hittek valamiféle természetfölötti lény, világot uraló isten létezésében, de többnyire a maguk módján képzelték el a kilétét, a személyét és az értékrendjét. Valószínűleg ezért is hasonlítanak a különböző hitvilágok istenei olyan feltűnően ránk, emberekre, ismerhetjük fel bennük a mi hibáikat és jellemtulajdonságaikat.
Pedig
nagyon nem mindegy, hogy milyen az az Isten, aki a világunk fölött áll,
aki igazgatja azt és végül ítélni is fogja. Vajon érzéketlen és rideg
despota, aki visszaél a hatalmával és az uralma alá akar hajtani
mindenkit, vagy éppen ellenkezőleg: Olyan valaki, aki miközben jóra
nevel, gyöngéden és szeretettel viszonyul hozzánk, és nem a saját, hanem
mások javára használja mérhetetlen hatalmát?
Az
evangélium jó hírének középpontjában éppen Isten lénye és személyisége
áll – az, hogy Ő még az ellene lázadókat is képes szeretni. Még a Fiát
is kész volt odaadni, hogy megmentsen bennünket. Igazságtalan
uralkodóból már éppen elég volt a földön. A mindenek felett való jó hír
az, hogy a királyok Királya és uraknak Ura „nem csalárd”, hanem „igaz és
egyenes”. Erről tanúskodik a Biblia egésze és minden részlete is, és ez
az, amit ez a mai igénk ilyen egyértelműen meg is fogalmaz. Lehet-e
mindezt tetézni? Legfeljebb azzal, hogy ráadásul mindebben éppoly
változhatatlan, mint a kőszikla.
szerző: Stramszki István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése