Kemény szó! Isten nem hajlandó kíváncsiságunkat kielégíteni. Ő megadja az utasításait úgy, mint megbecsült munkatársainak. Azokat nem vakon, szolgai módra kell végrehajtani. Ismerteti velünk a céljait, módszerre tanít, segítségét ígéri, és meg is adja. De ami nem ránk tartozik, arról hiába faggatjuk. Mi lett volna, ha Jézus megmondja, hogy évezredek állnak népe előtt? Minden lendületet kiölt volna tanítványaiból. Nekik is, nekünk is, minden nemzedéknek úgy kell dolgoznia, mintha a mi időnkben jönne el az Ő országa. Ehhez kapunk erőt és az állandó tanúskodás feladatát. Magatartásunkra pedig a legjobb példa a Luther Márton felelete, mikor azt kérdezték tőle, mit tenne, ha biztosan tudná, hogy holnap itt lesz a világ vége. Felelete: Akkor ma még elültetnék egy diófát. Persze az ember többet szeretne tudni. De ha nem az Ő tanítványaira tartozik az idők számítgatása, akkor az, aki mégis számítgat, semmiképpen nem lehet az Ő tanítványa. Ezt tudnia kellene minden tévtanítónak, aki az időt számítgatja, de annak a sok keresztyénnek is, aki beugrik nekik, és hajlandó velük számítgatni.
Jó Atyám, jó, hogy nem rám tartozik az idő számítgatása. Még az én életem idői és alkalmai sem rám tartoznak. Ha tudnám, mikor halok meg, folyton a hátralévő időmet számítgatnám. Sokkal jobb azt tudni, hogy az idő is, az alkalmak is a Te kezedben, tehát jó kézben vannak. Éppen a hit ad erőt arra, hogy nyugodtan végezhessem mindennapi teendőimet. Azt kérem, segíts, hogy feladataim között mindig kész legyek tanúságot tenni rólad, szeretetedről, jóságodról, hatalmadról szóval is, cselekedettel is. A hitelességhez, kérlek, add meg mindennap az erőt és szereteted bizonyosságát! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése