Trónol az Úr mint király, mindörökké. Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel. (Zsolt. 29,10-11)
Ezek az igék a 29. zsoltár befejező mondatai. Ebben a zsoltárban az író Isten dicsőségét egy hatalmas vihar vonulásában szemlélteti. Zivataros időkben élünk, amikor Isten nagy országok dicsőségét úgy összetöri, mint vihar a tölgyet.
Ilyen időkben is nagy vigasztalást nyújt a fenti Ige: "Trónol az Úr mint király mindörökké"!
Emberi királyi trónok meginognak és összeomlanak. Láttunk már néhányat lehanyatlani. Csak egy Király van, aki örökké megmarad: az egyedül hatalmas Isten. Ez a hívők legnagyobb vigasztalása.
Egyesek azt mondják: ha csakugyan Isten uralkodik a mennyben, miért enged meg ilyen borzalmakat? Ez éppen olyan balga beszéd, mint ha valaki a szép tavaszi időben hinne Istenben, de a pusztító viharban már nem. Nem. Az Úr király marad mindörökké, s Övé a győzelem.
A másik vigasztalás így hangzik: "Az Úr erőt ad népének". Hogy elcsügged némely lélek! A vihar talán a legkedvesebbet ragadja el tőle. Egyesek azt mondják: Ez már sok, nem bírom elviselni.
Nos, ma is él az az Isten, Aki Illésnek olyan eledelt adott, hogy negyven nap és negyven éjjel tudott vándorolni annak az erejével.
Él még, aki Dávidot megerősítette Góliát ellen, Aki Istvánnak erőt adott arra, hogy gyilkos ellenségei előtt bizonyságot tegyen a Megváltóról, Aki ad népének erőt a végső nyomorúságaiban való megállásra.
Az utolsó vigasztalás ez: "Az Úr megáldja népét békességgel".
Egy haldokló százados, akinek az állcsontja és nyelve ki volt szakadva, ezt írta le saját vérével: "Békességem olyan, mint egy folyam". Ismerjük ezt a békességet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése