"Szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3,7).
Erre
a kérdésre: "Mi módon születhetik az ember, ha vén?", így felelhetünk:
Amikor elég vén ahhoz, hogy meghaljon jogai, erényei, vallása utolsó
foszlányának is, egyszóval mindennek, és befogadja azt az életet, ami
addig nem volt benne. Az új élet tudatos bűnbánatban és öntudatlan
szentségben mutatkozik meg.
"De mindazoknak, akik befogadták Őt, hatalmat adott..." (Jn 1,12). Vajon
Jézusról való ismeretem belső, szellemi felfogóképességemből
születik-e, vagy csak abból, amit megtanultam, míg másokat hallgattam?
Van-e valami az életemben, ami összekapcsol az Úr Jézussal, mint az én
személyes Megváltómmal? Mindennek, ami szellemi életemben történik, az Ő
személyes ismeretének kősziklájára kell felépülnie. Ha újjászülettem,
látom Jézust.
"Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn
3,3). Isten országa jelei után kutatok, vagy észreveszem már Isten
uralkodását? Az újjászületés új erőt ad a látáshoz és általa kezdem
felismerni az Isten kormányzását. Eddig is Ő kormányzott, de az Ő
természetéhez hűen; most hogy elnyertem a természetét, már látom is az Ő
kormányzását.
"Senki sem cselekszik bűnt, aki Istenből született" (1Jn 3,9). Még csak
igyekszem arra, hogy ne vétkezzem, vagy meg is szűntem vétkezni? Amikor
Istentől születtünk, természetfeletti erőt kaptunk arra, hogy ne
vétkezzünk. A Biblia soha nem kérdezi: kell-e a keresztyénnek vétkeznie?
Hanem kifejezetten hangsúlyozza: a keresztyénnek nem kell vétkeznie! A
bennünk levő új élet valóságosan munkálkodik bennünk, hogy ne engedjünk a
bűnnek és így nemcsak arra van erőnk, hogy ne tegyük meg, hanem hogy
megszűnjünk vétkezni. Az 1János 3,9 nem azt állítja, hogy nem tudunk
vétkezni, hanem: hogyha engedelmeskedünk Isten bennünk levő életének,
akkor nem kell vétkeznünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése