Olvasmány: Kol 1,24–29
A lelki semmittevésbe, mások bírálgatásába is el
lehet fáradni, de mennyivel hasznosabb testvéreinkkel együtt küzdeni és
fáradozni.
„Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét; mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban. Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.”
Magyarázat
Mekkora áldozat fogadható el, ha a gyülekezet lelki
növekedéséről van szó? Pál számára egyértelmű volt a válasz: Minden
odaszánást megér Isten népének szolgálata, mert ez hozza a legbiztosabb
és leghosszabb távú eredményt. Mi, Jézus mai követői, hogyan
gondolkodunk minderről?
Az egyik lehetséges válasz a stadion-hozzáállás. Ezek szerint a gyülekezet két részből áll. Vannak a szurkolók, és vannak a küzdelmeket vívó sportolók, akik lehetnek profik, vagyis fizetett alkalmazottak, vagy amatőrök, akik önként teszik a dolgukat. A lényeg, hogy a közönség jól érezze magát a pénzéért, minél többen szurkoljanak, és a lehető legjobb, legtehetségesebb emberek álljanak a reflektorfényben. Ez egyre több bevételt hoz majd, és lehet tovább fejleszteni a csapatot, építeni a stadiont, akarom mondani imaházat. Aki nem teljesít jól, nem elégíti ki az igényeket, azt el lehet küldeni. Mennyire nem illik ebbe a képbe az imádság háza!
A másik a krisztusi lelkület. Itt Jézus a mester, mi pedig mindannyian a csapatának tagjai vagyunk. Mindenki a képességei és ajándékai szerint küzd, fejlődik, épít és bátorítja a társakat, hogy mennyei erő működjön mindenkiben. Mindent beleadni, semmit sem sajnálni a testvérekért és a győzelemért.
Az egyik lehetséges válasz a stadion-hozzáállás. Ezek szerint a gyülekezet két részből áll. Vannak a szurkolók, és vannak a küzdelmeket vívó sportolók, akik lehetnek profik, vagyis fizetett alkalmazottak, vagy amatőrök, akik önként teszik a dolgukat. A lényeg, hogy a közönség jól érezze magát a pénzéért, minél többen szurkoljanak, és a lehető legjobb, legtehetségesebb emberek álljanak a reflektorfényben. Ez egyre több bevételt hoz majd, és lehet tovább fejleszteni a csapatot, építeni a stadiont, akarom mondani imaházat. Aki nem teljesít jól, nem elégíti ki az igényeket, azt el lehet küldeni. Mennyire nem illik ebbe a képbe az imádság háza!
A másik a krisztusi lelkület. Itt Jézus a mester, mi pedig mindannyian a csapatának tagjai vagyunk. Mindenki a képességei és ajándékai szerint küzd, fejlődik, épít és bátorítja a társakat, hogy mennyei erő működjön mindenkiben. Mindent beleadni, semmit sem sajnálni a testvérekért és a győzelemért.
(Paróczi Zsolt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése