26 Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. 27 Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. 28 Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes. 1 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben;
"Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten királyi székének jobbjára ült a mennyben." (Zsid 8,1)
Az Ószövetség idején nem csupán a papok voltak azok, akik kapcsolatot létesíthettek Isten és az ő népe között. Voltak próféták és királyok is, azaz uralkodó személyek. Isten ezt a három "tisztséget" használta arra, hogy erősítse a viszonyt önmaga és népe között.
A próféta Isten megbízásából szólt a néphez. A pap a nép megbízásából
beszélt Istennel. Istenhez vezette a népet áldozatokkal és imával. A király
pedig Isten nevében uralkodott a nép felett. A próféta nélkül a nép nem
ismerné Isten akaratát. A pap nélkül a nép nem lenne Istennel békességben.
És a király nélkül nem élvezhetnék Isten oltalmát.
Ma Jézus tölti be ezeket a szerepeket Isten népe javára. Ő jelentette ki
Isten akaratát, ő lett a mi Istenhez vezető utunk, és általa uralkodik
Isten rajtunk.
Krisztus a mi prófétánk, mert ezekben a végső napokban Isten általa mondta
el végső szavát. Krisztus a mi papunk, mert ő vezetett el minket Istenhez
az ő egyszer s mindenkorra szóló áldozata által. És Krisztus a mi
királyunk, mert ő "a felséges Isten királyi székének jobbjára ült a
mennyekben".
Minden istenismeretünk, istenszolgálatunk és istenimádatunk Jézus
Krisztusra összpontosul. Rajta kívül nem ismerjük Istent, nem lehetünk
kedvére Istennek és nem lehet a miénk Isten oltalma.
A fenti szövegben arra kapunk felhívást, hogy értsük meg, mi a
"legfontosabb" Krisztus papi királyságát illetően. Az író azt akarja,
vegyük észre, hogy a keresztyének hatalmas főpapja mindenek fölé
emeltetett, vegyük észre, hogy Krisztus nem valami emberi kéz alkotta
épületben van, hanem azon az egyetlen helyen, amely nem utánzata valami
önmagánál jobbnak. Az író továbbá arról is informál minket, hogy az
ószövetségi ároni papság helyébe a "Melkisédek rendje" szerinti papság lép
most már. Az új kiszorította a régit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése