Isten gyermekeinek nemcsak dicsőséges előjogaik vannak, hanem nagy elkötelezettségeik is. Mint gyermekeknek engedelmeskedniök kell és engedni, hogy Isten Lelke vezesse őket.
Csak azok Isten gyermekei, akik követik a Lélek ösztönzéseit, akik tehát nem elégszenek meg kegyes szólamokkal, hanem véghez is viszik a mennyei Atya akaratát. Olvassuk csak el az előtte levő igerészt! Feltétlenül szükségesnek mondja itt az apostol, hogy a test cselekedeteit a Lélekkel megöldököljük. A test cselekedeteihez tartozik például a harag és a türelmetlenség. A Szentlélek ezek ellen törekszik. Engedünk-e gyengéd és mégis erőteljes indításának? Hallgatunk-e intésére, amikor forrni kezd bennünk az indulat? Ő hallgatást parancsol. Helyet adunk-e neki, vagy kitörnek belőlünk a haragos szavak? Ha tisztátalan kívánságok mozdulnak bennünk, elvágjuk-e útjukat azonnal, amint a Lélek int? Vagy elhallgattatjuk Őt és átadjuk magunkat tisztátalan fantáziánknak mindaddig, míg képzelődéseink tetté érnek? Ha gondolataink ferde utakon bolyongnak, visszahívjuk-e őket, amint a Lélek emlékeztet, vagy odadobjuk nekik a gyeplőt? A Szentlélek a szeretet királyi parancsára ösztönöz. De vajon nem talál-e minket éppen ezen a ponton restnek, mivel féltjük a kényelmünket és nem akarunk mások szolgálatában áldozatot hozni és elégni? Azonnal követjük-e Őt, ha int, hogy tegyük jóvá a szeretet parancsának megsértését és kérjünk bocsánatot?
A Szentlélek a Jézusról való bizonyságtételre indít. Nem talál-e ellenállásra, mert emberfélelem és a szenvedéstől való félelem gátol minket? - A Lélek imádkozásra és az Istennel való közösségre indít, de néha késlekedünk, elfecséreljük erőinket mindenféle munkában, ahelyett hogy összpontosítanánk azokat az Ő szolgálatára. Isten Lelke arra int, hogy kutassuk az Ő Igéjét, de nincs időnk rá, értéktelen fecsegéssel és kapkodó sokat-akarással gyengítjük saját magunkat. Pedig Isten olyan gyermekeket akar, akikre úgy jellemző az engedelmesség, mint ahogyan a "gonoszság gyermekeire" jellemző a gonoszság. Az engedelmesség új természetükké lett az övéinek, ha nem is vagyunk mindjárt tökéletesek benne. Fáj-e vajon minden engedetlenséged? Megszomorítjuk a Szentlelket, valahányszor nem engedünk indításainak. Ha tartósan megszomorítjuk, végül is eltávozik tőlünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése