"Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt."
Lk 11,28
Ahogy olvasom a
történetet meglepődöm: Jézus szerint jobb azoknak, akik épp hallgatják
Őt, mint az, hogy valaki az édesanyja lehet, mintha valaki közvetlen a
családjához tartozhat. Sőt, azt mondja, a legjobb dolog hallgatni Isten
szavát és megtartani azt.
Ez nagyon keményen
hangzik a mi világunkban, ahol a prédikálás annyira leértékelődött, hogy
leginkább csak papolást értünk alatta. Amit igazán értékesnek tartunk, a
személyes kötődésünk istenhez, amennyiben kötődünk hozzá. Emlékszem,
mennyire nehéz figyelni azokra a prédikációkra, amit nem értek igazán,
vagy azokra, amelyek unalmasak, túl hosszúak és még sorolhatnánk...
Olyan jó lenne ma is, ha itt lenne az Úr maga, és csak Őt kellene
megtalálni és végighallgatni! Hogyan ismerhetném fel a pillanatot,
amikor ma meghallhatom Isten szavát?
Szerintem az első
dolog, amit meg kell értenünk, hogy Isten Szava keresztény szempontból a
Szentírás és nem más. Vagyis Istent nem hallhatom máshol csak ott, ahol
a Biblia megszólal. Találkozhatunk sokféle istennel és istenimádattal,
de azt az Istent, Aki európai kultúránk alapján ismert előttünk, csakis a
Szentírás által hallhatjuk meg. A bibliai igéket ma is, mint régen,
templomokban, imaházakban hirdetik Isten szolgái. Ha hallani akarom Őt,
akkor oda kell mennem!
A második fontos dolog a
személyes érintettség. Isten személyesen is megszólíthat minket
gondolat, álom, vagy a lelkiismeret segítségével. Belső hallásunkkal
felismerni véljük, amit velünk közölni akar. De a Biblia történelme
felhívja a figyelmünket arra, hogy voltak hamis próféták, akik saját,
személyes tapasztalataikat szembe állították Isten írott Szavával a
vesztükre. Így meg kell értenünk, hogy ezek a belső csatornák csak akkor
biztonságosak a számunkra, ha az így kapott kijelentéseket
összehasonlítjuk a Biblia ide vonatkozó tanításával.
A harmadik fontos
szempont Isten szavának felismerésében az emberi gyarlóság megértése.
Igen, Isten Szavát is emberek írták. Igen ők sem voltak tökéletesek, így
a Biblia sem az. Igen a Szentírást kanonizálták, így a mai Biblia az
egyház által van a kezünkben. Emberek döntötték el, hogy mi kerüljön
bele és mi nem. De ne feledjük el, hogy a kanonizáció nagyon fontos
szempontok alapján történt. Olyan szempontok játszottak szerepet, mint
például a történelmi hitelesség, az adott irat hívők általi használati
gyakorlata, (az apostoli egyház kezdettől fogva felhasználta-e az adott
írást még akkor, amikor a ma ismert egyházi hierarchia nem is létezett)
az író személyének hitelesítése, a tartalom nem ütközhetett más, bibliai
könyvek tartalmának stb.
Ez a szempont azonban
nem csupán az Írás létrejöttének emberi oldalára vonatkozik, hanem annak
mai, gyarló közvetítőire is. Akik ma prédikálnak nekünk, azok sem
tökéletes emberek. Vannak hibáik, amik joggal zavarhatnak bennünket. De,
ha mindent elvetünk, amit emberek mondtak nekünk, azok hibái miatt,
akkor semmi sem marad! Igen, a hitelesség nagyon fontos, de ahogy a víz
át tud folyni a törött csatornán keresztül is, Isten úgy képes
felhasználni ma is azokat, akik tökéletlenségük ellenére vállalják a
közvetítő szerepét. Emlékezzünk a farizeusokra! Gonosz tetteikért Jézus
megrótta őket, cselekedeteiket nem ajánlotta megtartásra követőinek, de
parancsikat Isten Igéjéből igen. ("Annakokáért a mit parancsolnak
néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik
szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik." Mt 23,4)
Ha már az emberi
gyarlóságnál tartunk, nem szabad elfelednünk saját gyarlóságainkat sem.
Mindazok a helytelenségek, amiket szeretünk és gyakorlunk, de szemben
állnak Isten tanításával, gyengítik Isten Szavának hatását az
életünkben. Kételkedést keltenek bennünk és ellenállást szítanak.
Emlékszem milyen nehezen viseltem dohányzóként, amikor valaki arról
beszélt, hogy a Biblia szerint a testem templom. Ne gondoljuk hát, hogy
mi vagyunk azok, akik leginkább értjük Istent és a saját véleményünk a
legfontosabb! Válasszuk inkább az alázatosság, a nyitottság, az
elfogadás útját és ha megértettünk valamit a Szóból, akkor azt
cselekedjük meg! Mert a megtartás, az engedelmesség a következő lépés
valódi boldogságunk felé.
szerző: Restás László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése