"Jöjjetek énhozzám" (Mt 11,28).
Isten bővölködő életet szánt nekünk Jézus Krisztusban; de vannak idők,
amikor ez az élet külső támadást kap. Emiatt megint önmagunkra kezdünk
nézni, pedig azt gondoltuk, hogy ennek már vége. Az öntudatosság
zavarhatja meg leghamarabb Istenben való életünk teljességét és állandó
belső harcokat okoz. Az öntudatosság nem bűn; könnyen izguló
vérmérséklet is előidézheti, vagy ha váratlanul új körülmények közé
jutunk. Isten soha nem akar kevesebbet adni nekünk, mint az Ő
teljességét. Ami megzavarja benne való nyugalmunkat, azt azonnal rendbe
kell hozni. De azzal még nem küszöböltük ki, ha figyelmen kívül hagyjuk,
hanem csak ha Jézushoz megyünk vele. Menjünk hozzá, és kérjük Őt, hogy
adjon nekünk Krisztus-tudatot! Ő megteszi mindaddig, amíg megtanulunk
benne maradni.
Soha ne engedd szétforgácsolódni a Krisztusban való életedet - harcolj
ellene! Óvakodj attól, hogy léket kapj, hogy a barátok vagy a
körülmények feldarabolják az életedet, semmi el ne szakítson tőle,
nehogy hirtelen magad maradj. Nincs annál fontosabb, mint hogy szellemi
kapcsolatunkat sértetlenül megőrizzük! A nagy megoldás pedig ez:
"Jöjjetek énhozzám." Ez próbálja ki, vajon valóban hűek vagyunk-e
értelmi, erkölcsi és szellemi vonalon. Ahol nem vagyunk valódiak, ott
inkább vitatkozunk, ahelyett, hogy Jézushoz mennénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése