23 a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. 24 Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. 25 Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
26 Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, 27 hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. 28 Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. 29 Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? 30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek." És ismét: "Az Úr megítéli az ő népét." 31 Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
"Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni." (Zsid 10,31)
Mennyire megváltozik ennek a Zsidókhoz írt levélnek a hangneme! Az egyik szakaszban a legörvendetesebb megállapítást olvassuk Isten teljes és végleges bocsánatáról. És mindjárt a következő szakaszban kénytelenek vagyunk megrettenni Isten bosszújától.
Valójában nem lenne szabad, hogy meglepjen minket a hangnem megváltozása.
Végül is Isten végső szavát hallottuk. A kárpit elhasadt. Isten szíve
megnyílt. Most már szent földön, nyitott ég alatt, a mindenható Isten
jelenlétében élünk.
A szeretetnek és egymás birtoklásának ebben a helyzetében boldogságunk
leírhatatlan. De a balesetek is halálos kimenetelűek lehetnek.
Mindenki tudja, vagy rá fog jönni, hogy a házasság forrása lehet vagy a
mennyei boldogságnak, vagy a pokoli nyomorúságnak. A szent szerelem együtt
járhat a legnagyobb örömmel. Utálattá válik azonban a szeretet, amikor a
viszonyt megszentségtelenítik.
Mi Istennel léptünk házasságra a vér és a lélek újszövetségi köteléke
által. Ezért gyakran elönt bennünket valami reszkető öröm. Megismertük a
békességet, és vannak pillanataink, amikor örömmámorban élünk. De mindez
hirtelen kínzó gyötrelemmé válik, amikor a viszonyt meggyalázzuk.
Az író itt egy égbekiáltó bűnt ír le. Egy olyan férfiról beszél, aki
elfogadta szerelmének életét, aztán viszont sárba taposta azt. Ezt a bűnt
így hívjuk: "a Szentlélek elleni bűn".
Gyakran találkozunk érzékeny keresztyénekkel, akiket meg kell nyugtatnunk,
hogy nem követték el ezt a bűnt. Pusztán az a tény, hogy félnek, tanúsítja,
hogy nem követhették el azt.
Ámbár nem követtük el ezt a bűnt, a figyelmeztetés mégis mindenkinek szól.
Egy szeretetkapcsolatot soha nem szabad magától értetődőnek venni. Ápolni
kell azt. Istennek a Krisztusban kimondott "szeretet-szava" örökre arra
kell hogy késztessen minket, hogy imádjuk és dicsőítsük, féljük és
rettegjük őt, örüljünk neki és reménykedjünk benne.
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése