Krisztus mindenek felett- VOLTÁL-E MÁR SZÓTLANUL SZOMORÚ?

   "Az pedig, mikor hallotta ezt, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt" (Lk 18,23). 

A gazdag ifjú a bánattól némán ment el: egy szava sem volt. Nem kételkedett abban, amit Jézus mondott, nem vitatkozott vele a szavak jelentéséről; megszomorodott annyira, hogy egyetlen szó sem jött ki a száján. Voltál-e már valaha így? Beszélt-e már veled Isten valamiről, amiben gazdag vagy - vérmérsékleti adottságod, személyes hajlamaid, szíved-lelked kedvesei felől? Ha igen, akkor gyakran lehettél szótlan-szomorú. Az Úr nem megy utánad; nem beszél rá. Valahányszor rád talál ezen a ponton, egyszerűen megismétli: "Ha valóban komolyan gondolod, amit mondasz - ezek a feltételek". "Add el mindenedet, amid van", üresítsd meg magad Isten előtt erkölcsi értelemben mindentől, ami tulajdonod, amíg már nem vagy több egy öntudatos lénynél - aztán ezt is add oda. Itt dől el a harc Isten előtt az akarat területén. Jobban ragaszkodsz ahhoz, ami elképzelésed szerint Jézus akarata, mint Őhozzá magához? Ha így van, valószínűleg hallanod kell majd kemény szavait, amik nagy bánatot okoznak neked. Kemény szó, amit Jézus mond, de könnyű meghallani azoknak, akikben ott van az Ő természete. Ne engedj meg magadnak semmit, ami Jézus Krisztus kemény szavát enyhítené! Olyan gazdag lehetek a szegénységben, olyan gazdag abban a tudatban, hogy semmi vagyok, hogy sohasem lehetek tanítvány. Kész vagyok-e megüresedni attól az érzéstől is, hogy üres vagyok? Ezen a ponton kezdődik a csüggedés. Bátortalanná tesz a kiábrándult önszeretet; és Jézus Krisztus iránti odaadásomat is szerethetem úgy, hogy önszeretet lesz belőle.