Jézus soha nem marad egyedül a kereszthordozásban. Segítségre van szüksége, akik áldozatosan vállalják azt, amire Ő példát adott, s aminek eredményét rajtunk, megváltottain át akarja véghezvinni. De mindig megmarad a különbség: Ő előre tudta, elkerülhette volna, de önként vállalta azt, egyedül. Mi pedig legtöbbször rákényszerülünk, mint ez a Simon, de ha önként vállaljuk, akkor sem egyedül, hanem azt tudva, hogy csak egyik ága a mi terhünk, a másikat Krisztus maga hordozza velünk együtt. Simon a mezőről jött, saját dolgát intézte, talán nem is tudta, mi történik a városban. De rátették a keresztet, s vinnie kellett. Így lett minden kereszthordozónak elődje és előképe. Így sem vitte hiába. Jézus testvérévé lett a szenvedésben. Fiainak nevét Márk azért írhatta meg, mert ők is tagjai lettek az egyháznak. Megvolt tehát az eredménye annak, hogy rákényszerítették a keresztet. Akkor lesz értelme kereszthordozásodnak, akkor viselted eredménnyel életed minden keresztjét, ha gyermekeid ezt látva önként veszik magukra egyik ágát Jézusért, az Ő követéséért, az Ő szolgálatában.
Uram Jézus, biztos, hogy a kereszthordozást Simon nem örömmel vállalta melletted. Ne vedd rossz néven, ha én is szívesen kibújnék alóla. De ha úgy látod, hogy éppen ilyen nehéz szolgálatra, és éppen az enyémre van szükséged, ragadj meg, mint Simont a katonák, és tedd rám egyik ágát! Tudom, nem közvetlenül Te, hanem emberek, talán emberi rosszakarat fogja a vállamra tenni. Add, hogy akkor is higgyem, a Te akaratod áll mögötte, hiszen anélkül semmi sem történhet velem. Segíts, hogy bírjam hordozni, tudva, hogy a másik ágát Te hozod velem. Segíts, hogy szépen hordozhassam, hogy mások is kedvet kapjanak hozzá! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése