Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb-

Elvette Ezékiás a levelet a követek kezéből, elolvasta, és felment az Úr házába és kiterjesztette azt Ezékiás az Úr előtt és imádkozott... Uram, halld meg Sénakhérib beszédét, aki ideküldött, hogy szidalommal illesse az élő Istent!... Szabadíts meg, kérlek, minket az Ő kezéből! (2.Kir. 19,14-19)

Ezékiás mindenekelőtt a mindenható Istenre nézett. A föld minden országa az Ő kezében van. Micsoda az emberek serege Istennel szemben? Ha Ezékiás csak a Sénakhérib óriási seregére és a saját parányi csapatára nézett volna, valóban elcsüggedhetett volna.

De hitének szeme az élő Istenre nézett. A hit emberei minden időben ezt tették.

Így tekintett Dávid a seregek Urára, amikor Góliát, az óriás le akarta vágni a fejét, így néztek fel az első keresztyének, amikor az izraeli hatóságok Jézus gyülekezete ellen fordultak.

Így kell nekünk is tekintetünket bajainkban és félelmeinkben mindig a mindenható Istenre és Atyára emelnünk.

Aztán Ezékiás ellenségének nagy bűnére nézett: "Halld meg Sénakhérib beszédét, aki szidalommal illette az élő Istent!"

Ezt a bűnt Isten nem hagyja büntetés nélkül. Ezt kellett megtapasztalnia Góliátnak, Sénakhéribnek és a világtörténelem során sok másnak. Gondoljunk csak Napóleonra, vagy Hitlerre (a ford.)! Meg kellett tapasztalniuk, mit jelent Istent, az Urat káromolni.

Döntő az a körülmény is, hogy Ezékiás nem a saját seregének megmaradását tartja szem előtt, hanem így imádkozik: "Szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megismerje a föld minden országa, hogy Te, az Úr vagy az egyetlen Isten!"

Mi adott a zsoltárénekeseknek minden időben indítást a könyörgésre? Mi indította Illést, hogy tüzet kérjen az égből?

"..., hogy megismerje a föld minden országa, hogy Te, az Úr vagy az egyetlen Isten!"
-------------------

Elizeus megátkozta őket az Úr nevében. (2.Kir. 2,24)

Mennyire fájhatott a gyermekek szemtelen viselkedése a prófétának! Ő a bételieknek a legjobbat akarta adni: Isten Igéjét, és ezt nyerte: utcagyerekek kicsúfolják.

Remélhette Elizeus, hogy őt Bételben Isten követeként elismerik, ha a gyerekek nyilvánosan gyalázhatják?

Talán először hallatlanná tette Elizeus a csúfolódást, úgy tett, mint korábban Saul, amikor királlyá választásánál így csúfolták: "Mit segíthet ez rajtunk?" (l.Sám. 10,27).

De a csúfolódó szavak itt ismétlődtek, és egyre hangosabban áradtak. Elizeus érezte: ez az ifjúság menthetetlenül megromlott. Isten ítéletének kell bekövetkeznie. S megátkozta őket az Úr nevében.

A Szent Isten pedig kiállt emellett az átok mellett. Két medve tört elő az erdőből, és hatalmas mancsukkal széttéptek negyvenkét gyermeket a csúfolódók közül. A megmaradtak ordítva menekültek a városba, és elbeszélték, mi történt.

Milyen rettenetes lehetett a hiányzó gyermekek szüleinek a helyzete! Felismerhették és megsirathatták a gyermeknevelésben elkövetett mulasztásaikat - de már későn.

Vegyük ezt szívünkre saját gyermekeinknek nevelését tekintve!

De gondoljunk arra is, Istennek és szolgáinak megvetése mit eredményez, mindenekelőtt Annak a megvetése, Aki mindenkit felülmúl: Jézus Krisztusé; Isten Fiáé.

Isten Igéje ezt mondja: "Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott!" (l.Kor. 16,22). Milyen ítéletnek kell érnie azt, aki Őt nyilvánosan megveti és kigúnyolja!

Ha a csúfolódókra ránéz az, Aki megemésztő tűz, és Akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, azoknak el kell pusztulniuk. Isten őrizzen meg bennünket és gyermekeinket ilyen romlástól!