"Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában!
"
(2 Kor 6, 14)
Kétféle iga van, ami nagyon is különbözik
egymástól. Az egyik Krisztus igája, amit
tanítványai hordanak, a másik pedig az, ami
alatt a világ gyermekei járnak. Mindenki viseli
a maga igáját. Még a szabadság rajongóinak
is, akiknek zászlajára ez van írva: "Szaggassuk
le köteleiket és vessük el bilincseiket!"
- van igájuk. Sőt, nekik van csak igazán!
Mindenki alá van vetve valamilyen parancsoló hatalomnak,
akár akarja, akár nem. Minden embert állandó
behatások érnek, amik alól nem vonhatja ki
magát. Aki nem akar Krisztus igája alatt élni,
az a világ és a bűn igáját hordja.
Vállalnia kell a világ szerint való életet,
nyugtalanságot; követi barátait, a "társaság"
igézete alatt áll; engednie kell örömeinek
és szenvedélyeinek, és végre kell
hajtania a Sátán akaratát. Magával
ragadja a világ széles sodra, s mindez kemény
igát jelent. Mögötte ott álla sötétség
irgalmatlan fejedelme.
Milyen más a Megváltó szelíd igája!
Aki ismeri ezt, csak magasztalja. Idegen igával azonban
nem fér össze. Krisztus egyedüli parancsoló
ura akar lenni övéinek. Közel van a kísértés,
hogy egy időbben a másik igát is húzzuk,
főleg emberekre való tekintettel. Így volt
ez a korinthusiaknál is. Ha a pogányak áldoztak,
nagy lakomával fejezték be, és ezen részt
vett a szűkebb és tágabb család. A
keresztyén rokonokat is meghívták. Sokan
úgy vélték, nem utasíthatják
ezt vissza. "Nem vagyunk szabadok? Miért kötözzön
meg a törvény és állítson korlátokat?
Hiszen úgysem hiszünk már a bálványokban,
nincs közünk a pogány babonákhoz."
Ilyen gondolatokkal nyugtatták meg lelkiismeretüket.
Az apostol másként lát. Tudja, milyen kísértésekbe
jut az ilyen ember. Először csak udvariasságból,
mások kedvéért teszi, aztán a maga
kedvéért is. Olyan befolyás alá kerül
így az ember, ami Jézus Lelke ellenére van,
amely elragadja őt Jézustól. Az ember nem
akar senkit megbotránkoztatni. De ne gondolja senki, hogy
egyetlen lelkét is megnyer azáltal, ha hamis módon
megy elébe és hidat ver feléje. Előbb
fogsz te átmenni hozzájuk azon a hídon, mint
amazok hozzád. Nem szabad feladnunk az álláspontot,
amit Isten határozott meg. Minden megalkuvás a gonosztól
van. Ha meg is haragusznak ránk, a lelkiismeretükben
mégis ott maradhat egy tövis. Végül majd
hozzád jönnek, csak várd ki! Csupa veszteség,
amit az igázság feladása árán
nyerünk, ezért ne építs hidakat a bűn
világa felé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése