2016. augusztus 11., csütörtök

Napi áhítat-Együtt vacsorázom vele

Hét témája: Közösség Istennel 

Olvasmány: 1Kor 10,14–22

„Örülj, parányi tag, a nagy titoknak: egy test, sok tagja van!”
„Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk. Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?”

Magyarázat

Jézus Krisztus áldozata árán ihatunk az áldás poharából, valamint az élet kenyerével táplál bennünket. Teste és vére összeköt bennünket, testvérekké leszünk. A vele való közösség meggazdagítja emberi kapcsolatainkat is. Életünk így olyan örömet nyerhet, amit eddig el sem tudtunk képzelni. Egymást segítve, egymásra figyelve könnyebb, hogy ne tévelyegjünk, ne bizonytalanodjunk el, hanem álljunk meg erősen a hitben, a kegyelemben. A gyakorlati életben nagyon nehéz meghúznunk a határt az elfogadás, a „tolerancia” mentén. Meddig nyúlhat ki a szeretet keze azért, hogy lelkeket mentsünk, hogy kereső embertársaink felfigyeljenek az isteni szeretet gazdagságára, ne pedig törvénykező, ítélkező mivoltunk ijessze el őket Jézus Krisztus szeretetétől, vagy mikor kell határozott „nem”-et mondanunk csupán azért, mert akkor mi magunk játszunk kettős játékot. Ugyan már, miért kell olyan szigorúnak lennünk, mondhatjuk. De Pál nagyon határozott figyelmeztetése nem szól hiába. Ember, ébredj fel! Nem áldozhatsz két úrnak. Heti sorozatunkban már figyelmeztetett bennünket az ige, vagy Jézus Krisztust választom, vagy a Sátánnal paktálok. Az éle­tünk nem lehet játék határok nélkül. Érezd meg, kedves olvasó, napodban az áldást, melyet a Krisztus testével és vérével való közösség által nyersz.
(Újváriné Szabó Anikó)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése