„Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. Az
áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való
közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való
közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk. Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit?
Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák
és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek
közösségben. Nem ihattok az Úr poharából is, meg az
ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az
ördögök asztalának is. Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?”
Magyarázat
Jézus Krisztus áldozata árán ihatunk az áldás
poharából, valamint az élet kenyerével táplál bennünket. Teste és vére
összeköt bennünket, testvérekké leszünk. A vele való közösség
meggazdagítja emberi kapcsolatainkat is. Életünk így olyan örömet
nyerhet, amit eddig el sem tudtunk képzelni. Egymást segítve, egymásra
figyelve könnyebb, hogy ne tévelyegjünk, ne bizonytalanodjunk el, hanem
álljunk meg erősen a hitben, a kegyelemben. A gyakorlati életben nagyon
nehéz meghúznunk a határt az elfogadás, a „tolerancia” mentén. Meddig
nyúlhat ki a szeretet keze azért, hogy lelkeket mentsünk, hogy kereső
embertársaink felfigyeljenek az isteni szeretet gazdagságára, ne pedig
törvénykező, ítélkező mivoltunk ijessze el őket Jézus Krisztus
szeretetétől, vagy mikor kell határozott „nem”-et mondanunk csupán
azért, mert akkor mi magunk játszunk kettős játékot. Ugyan már, miért
kell olyan szigorúnak lennünk, mondhatjuk. De Pál nagyon határozott
figyelmeztetése nem szól hiába. Ember, ébredj fel! Nem áldozhatsz két
úrnak. Heti sorozatunkban már figyelmeztetett bennünket az ige, vagy
Jézus Krisztust választom, vagy a Sátánnal paktálok. Az életünk nem
lehet játék határok nélkül. Érezd meg, kedves olvasó, napodban az
áldást, melyet a Krisztus testével és vérével való közösség által
nyersz.
(Újváriné Szabó Anikó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése