(Ézsaiás könyve 58. fejezet 11. vers)
Egy
kollégám mesélte, hogy ismert egy atyafit, aki olyan életveszélyesen vezetett,
– a gyorshajtás mellett rendszeresen átment a piroson, előzött akkor is, ha
jöttek szemben… -, hogy mindenki rettegve ült be mellé az autóba. Pedig közben
végig énekelte a hitünk énekeiből a 217-es számú éneket (ez volt a kedvence),
melynek refrénje: Az Úr vezet, az Úr vezet…
S
míg fejcsóválva megmosolyogjuk, nézzünk magunkba; Vajon hányszor teszünk mi is
hasonlóan? Hányszor tulajdonítjuk vágyainkat Isten sugallatának? Hányszor
mentegetőzünk azzal, hogy ’Isten akarta, hogy így tegyek’?
Miközben
azt állítjuk, hogy az Úr vezet, semmivel és senkivel sem törődve gázolunk át az
életen…
De
akkor mit tegyünk, hogy valóban Isten vezesse az életünket? Vannak, akik azt
mondják, ehhez át kell adni a kormányt az Úrnak, le kell mondani akaratunkról,
minden vágyunkról, álmunkról, átülnünk az anyósülésre és hátradőlve
végigszunyókáljuk az utat…
Ezzel
szemben, ahogy a Szentírás példáiból is láthatjuk; a kormány, a szabad akarat a
mi kezünkben van. Ő annyit kér, mint a GPS, hogy a cél elérése érdekében
mindenben kövessük az Ő útmutatását.
Mérsékeljük
a sebességet! Ne rohanjunk elébe a dolgoknak, mint például Ábrahám és Sára… Ne
térjünk le se jobbra, se balra, amint Izrael népe tette a bírák és a királyok
korában… Fogadjuk el, még ha nem látjuk is, hogy veszélyes kanyar következik,
nem úgy, mint Jézus kortársai, vagy akár a mai, önmagát kereszténynek valló
társadalom, akik a világos prófétai beszéd ellenére vesztükbe rohanva, csak
esznek, isznak, házasodnak…
Isten
nem kivenni akarja a kezedből a kormányt! A döntés a tied! S ha eddig rossz
irányba haladtál, ha eltévedtél az élet gondjainak nagy útvesztőjében, akkor se
félj! A mennyei GPS-en most még van újratervezés! Ha célhoz akarsz érni, fogadd
el iránymutatását!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése