A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 4,1-10
1 Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. 3 Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: "Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére". Munkái készen voltak a világ teremtése óta,
4 és valahol így szól az Írás a hetedik napról: "És megnyugodott az Isten a hetedik napon minden alkotó munkája után." 5 Itt viszont ezt mondja: "Nem mennek be az én nyugalmam helyére." 6 Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt
7 egy napot ismét "mának" jelöl ki. Ekkor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: "Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" 8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. 9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. 10 Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.
"A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére." (Zsid 4,9)
A szombati nyugalom az élet célja. Ez a nyugalom Isten teljes és végső ígérete mindazok számára, akik ma hallják az ő hangját.
A teremtés munkája, amelyet Mózes első könyvének első fejezete ír le,
beteljesedett a szombati napon. Azon a napon Isten és mindaz, amit ő
alkotott tökéletesen élvezte annak valamennyi csodáját és jó voltát.
Ugyanígy a megváltás munkájára a szombati nyugalom teszi fel a koronát
tökéletesen és akkor teljesedik majd be az. Azon a napon Isten, Krisztus és
a megváltott világ teljesen élvezni fogja annak minden csodáját.
"A nyugalom": élvezése Istennek, és mindannak, amit ő ad. A végső nyugalom
az új világ teljes és zavartalan öröme és harmóniája.
Isten ószövetségi népe nemcsak a heti munkaszünetben kapta meg a szombati
nyugalom hasonmását, hanem abban is, hogy örökségül egy országot kapott.
Annak a férfinak a neve, aki Izráelt a pusztából elvezette az Ígéret
Földjére, Józsué volt. Görögül ez a név így hangzik: Jézus. Az ószövetségi
Jézus képes volt arra, hogy Izráelt bevigye annak az országnak a
hasonmásába, ahová az újszövetségi Jézus vezeti az ő népét. Jézus mindazt
beteljesíti, amit Mózes és Józsué cselekedtek. Jézus viszi be Isten népét
az Ígéret Földjére.
Ma Isten arra hív el minket, hogy tanuljunk mások rossz példájából. Ez
nagyon nehéz. Ritka az olyan fiú, aki tanul apja hibáiból. Az új Izráelnek
mégis tanulnia kell a régi Izráeltől.
Azt halljuk, hogy Isten ószövetségi népe közül sok ezren soha nem jutottak
el az Ígéret Földjének nyugalmába. Elhullottak a pusztában, mert nem
hittek.
Most mi megyünk át a pusztán. Vezetőnk Jézus. Nagyon közel kell maradnunk
hozzá, és pontosan azt kell tennünk, amit ő mond. Egymáshoz is közel kell
maradnunk. És amikor az utazás embertelenné válik, közülünk valakinek
mindig előre kell mutatnia: "Ott ... ott van a nyugalom földje!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése