Különös ige. A békétlenség és a békesség emberek közötti fogalom. Hogy érti az apostol, hogy ki kell békülnünk Istennel? Nem mindenki van tudatában, hogy háborúban áll a Mindenhatóval. Az Istent nem ismerő ember nyugodtan vétkezik, nem tudva, hogy ezzel haragját vonja magára. De az Istenben hívő ember tudja, hogy vétkezik. Vagy fél Istentől, azért nincs békessége, vagy tudatosan száll szembe vele, és nyugalmat nem találhat. Ezért döntő Krisztus közbenjárása. Először is megtanít arra, hogy Isten szeret, akkor is, amikor én Őt nem szeretem. Ezzel a szeretettel lehet szembeszállni, de könnyebb elfogadni. És aki elfogadta, a kegyelem már el is törölte múltját, bűneit, lázadását, megigazult. Azután megtanít arra, hogy milyen jó, milyen értékes, mennyire örömöt adó Istennek általa hirdetett törvénye. Minél mélyebben hiszi valaki, hogy csak aszerint érdemes élni, annál hálásabban tekint a keresztre, tudja elfogadni Krisztus érte adott áldozatát, s már nem ellenségnek, nemcsak úrnak látja Istent, hanem akkor érzi magát biztonságban, amikor szeretettel átadja magát Atyja akaratának. Ez az igazi békesség, melyet Krisztus szerzett, és amely boldoggá és biztossá teszi életünket.
Jó Istenem, olyan jó érzés, hogy rád nem kell úgy gondolnom, mint félelmetes bírómra, akinek haragja rám nehezedik. Krisztus tanított meg arra, hogy bízzam rád magam, mert Te sokkal szívesebben áldasz, minthogy büntess. Tudom, törvényed ellenére nem lehet se békesség, se nyugalom. Ma a népek más utat választottak, háború, átok, gyűlölködés uralkodik felettünk. De amikor szeretetedet hittel elfogadjuk, és úgy próbálunk élni, akkor mintha egy védőfal emelkedne közénk és a világi gyűlölködés közé, lelkünkbe békesség költözik és öröm. Köszönöm, hogy ebben nekem is részem van. Adj békességet, Úristen, a szívünkbe, és hozd el azt a boldogságot, hogy a népek újra megtanuljanak benned hinni, veled és egymással megbékélni! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése