| "Ne szabjátok magatokat e világhoz. " (Róma 12, 2) |
| Ez nemcsak külső fellépésünkre
és magatartásunkra vonatkozik, hanem egész
életmódunkra, egyszóval mindenre. Földi
hivatásunkban, az üzleti életben, a társadalmi
érintkezésben, otthon, a gyermeknevelésben,
öltözködésben, mindenben más Isten
gyermeke, mint a világ. Idővel kialakult és
elterjedt egy világias keresztyénség. Az
igazi keresztyén élet az óember halálát
jelenti, a világias keresztyén azonban szerződést
köt vele. Ha keresztyén ruhát visel, ha formái,
szokásai keresztyén jellegűek, akkor életben
maradhat. A tövisek, szúrások elmaradnak, amelyek
az óembert halálra sebzik. Az önmegtagadást
és a világ megtagadását, mely kemény
dolog, törvényeskedésnek, szűkkeblűségnek,
a világ elől való menekülésnek
bélyegzik, egészségtelen, pietista életmódnak
csúfolják. Az óembernek meghagyott szabadságot
igazi "keresztyén" magatartásnak mondják.
Aki barátja a világnak és nem különbözik
tőle, az elkerüli a Krisztusért elszenvedett
gyűlöletet és szégyent. "De hiszen
mi nem pogányok között élünk, hanem
csupa megkeresztelt keresztyén között!"
- "Az üldözések kora a múlté"
- mondják. De sajnos, az evangéliumi keresztyének
elleni gyűlölet a világias keresztyének
között éppolyan erős, mint régen
a pogányoknál volt.
A világias keresztyénség sem nem hideg, sem nem hév, csak ingadozás Isten és a világ között. A megosztott szívű emberben nincs erő. A világ sem becsüli ezt a fáradt, laza keresztyénséget. Az evangéliumi, hívő keresztyéneket a világ ugyan kerüli és gyűlöli, titokban azonban tiszteli. A megosztott szívűek össze akarják kapcsolni azokat a dolgokat, amelyeket lehetetlen összeegyeztetni. Aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz, akár akarja, akár nem. Csak a határozott keresztyénségben van erő, csak ez tud biztosan fellépni. "Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak" (2 Krón 16, 9). Az ilyeneket megerősíti úgy, hógy rémületére vannak a Sátánnak és titkos szolgáinak, a világias keresztyéneknek. "Meddig sántikáltok még kétfelé?" Álljatok már egyszer egészen az Úr oldalára! Mi nem ebbe a világba tartozunk, amely tele van látszattal, hazugsággal, lelkiismeretlenséggel és tisztátalansággal, hanem a másik világba, ahol igazság, tisztaság és szeretet uralkodik. |
Felemás iga
Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában!
(2 Kor 6, 14)
Milyen más a Megváltó szelíd igája! Aki ismeri ezt, csak magasztalja. Idegen igával azonban nem fér össze. Krisztus egyedüli parancsoló ura akar lenni övéinek. Közel van a kísértés, hogy egy időbben a másik igát is húzzuk, főleg emberekre való tekintettel. Így volt ez a korinthusiaknál is. Ha a pogányak áldoztak, nagy lakomával fejezték be, és ezen részt vett a szűkebb és tágabb család. A keresztyén rokonokat is meghívták. Sokan úgy vélték, nem utasíthatják ezt vissza. "Nem vagyunk szabadok? Miért kötözzön meg a törvény és állítson korlátokat? Hiszen úgysem hiszünk már a bálványokban, nincs közünk a pogány babonákhoz." Ilyen gondolatokkal nyugtatták meg lelkiismeretüket. Az apostol másként lát. Tudja, milyen kísértésekbe jut az ilyen ember. Először csak udvariasságból, mások kedvéért teszi, aztán a maga kedvéért is. Olyan befolyás alá kerül így az ember, ami Jézus Lelke ellenére van, amely elragadja őt Jézustól. Az ember nem akar senkit megbotránkoztatni. De ne gondolja senki, hogy egyetlen lelkét is megnyer azáltal, ha hamis módon megy elébe és hidat ver feléje. Előbb fogsz te átmenni hozzájuk azon a hídon, mint amazok hozzád. Nem szabad feladnunk az álláspontot, amit Isten határozott meg. Minden megalkuvás a gonosztól van. Ha meg is haragusznak ránk, a lelkiismeretükben mégis ott maradhat egy tövis. Végül majd hozzád jönnek, csak várd ki! Csupa veszteség, amit az igázság feladása árán nyerünk, ezért ne építs hidakat a bűn világa felé!
-------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése