Amikor elfogadtad Jézust életed Urának, az egyik privilégium, amit kaptál, az, hogy jogodban áll bármikor Isten trónja elé járulni. Gondold csak meg! Jogod van bátran Isten elé menni, és kérni Tőle bármit, amire csak szükséged van. Bár a Biblia világosan tanítja ezt, sokan mégsem járulnak bátran Isten elé. Azt gondolják: "Én nem mehetek oda Istenhez. Megállok itt kint, majd kiáltok, és remélem, meghall engem." Régen én is így gondolkoztam. Emlékszem egy esetre, amikor imádkoztam, könyörögtem, a menny kapuin dörömböltem szellemi ébredésért esedezve. Egy kis idő múlva az Úr megkérdezte: "Mit csinálsz?". "A menny kapuin dörömbölök, ébredésért imádkozom" - válaszoltam. "Kenneth, mekkora a városom?" - kérdezte. "Azt tudom, amit a Biblia mond: körülbelül 1500 mérföld széles, és 1500 mérföld magas." "Akkor miért dörömbölsz a kapukon? Ha azt vesszük, hogy a trónom a város közepén van, akkor te 750 mérföldre vagy! Különben is, a kapuk nincsenek bezárva. Miért nem hagyod abba a dörömbölést, és jössz be egyszerűen?" Miután bocsánatot kértem, amiért a tradicionális imádkozási formát gondolkodás nélkül átvettem, eszembe jutott, hogy az Ige azt mondja, járuljunk bátran Isten trónjához. Azóta is így teszek. Szükséged van valamire Istentől? Ne vesztegesd arra az idődet, hogy a kapukon kívül álldogálj. Jézus által helyet kaptál Isten tróntermében. Lépj csak be. Az ajtó mindig nyitva áll előtted. Zsidók 4, 14-16; 5, 1-9: "Lévén annakokáért nagy főpapunk, Aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, Aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem Aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." 5, 1-9: "Mert minden főpap emberek közül választatva, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért, Aki képes együtt érezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozni a bűnökért. És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is. Hasonlóképpen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, Aki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged. Miképpen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint. Ki az Ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, Aki képes megszabadítani Őt a halálból, és meghallgattatott az Ő istenfélelméért, Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; És tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik Neki engedelmeskednek. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése