A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 3,7-14
7 Ezért, amint a Szentlélek mondja: "Ma, ha az ő szavát halljátok,
8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában,
9 ahol megkísértettek engem őseitek azzal, hogy próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. 10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismerte fel az én utaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére."
12 Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. 13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától.
14 Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.
"Buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától." (Zsid 3,13)
Most hát Isten elmondja az ő végső szavát a végső időkre. Ezért nincs annál semmi fontosabb, mint hogy meghalljuk azt a szót, és engedelmeskedjünk neki. Az Ószövetség napjaiban sokan voltak, akik hallgatták az ő szavát, s mégis elvesztek. Legyen ez figyelmeztetés számunkra: "Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől."
Mivel utunk veszélyes, és a bűn csábító, a keresztyéneknek olyan
közösségben kell élniük, amely gondosan ügyel a közösség tagjaira. Ezen a
közösségen belül a keresztyéneknek "buzdítaniuk kell egymást minden egyes
napon." Szükségünk van arra, hogy naponként ösztönzést kapjunk a hitre és a
jó cselekedetekre. Szükségünk van rá magunknak, és tartozunk vele egymásnak
is, hogy naponként lerójuk a szeretet adóját.
Ez a bibliai normája keresztyén egyházaink életének. De alighanem soha nem
ébredtünk még tudatára annak, hogy milyen távol kerültünk ettől a normától,
és milyen nagyon alkalmazkodtunk "a modern életmód követelményeihez".
Ahelyett, hogy "naponként buzdítanánk egymást", megannyi egyháztag heti egy
órát tölt el azzal, hogy ül egy hatalmas épületben és engedi, hogy egy, a
szószék magasságában álló ember "buzdítsa". És aztán a következő vasárnapig
"mindkét kezük tele van munkával".
Az a jelenség, ahogyan kerüljük a keresztyén közösséget, mutatja, hogy nem
vagyunk tudatában Isten végső szava komoly voltának, sem pedig a bűn
csalárdsága realitásának.
A Biblia azonban így szól: "Buzdítsátok egymást naponként, amíg "máról
beszélünk" (az eredeti szöveg szószerinti fordítása. A ford. megj.). A "ma"
- Isten kegyelmének az ideje. Az az időszak, amelyikben Isten Jézus
Krisztus által szól. Ami személyes életünket illeti, világos, hogy a "ma"
nem terjedhet túl életünk idején. De az író szemei előtt más válság is
lebeg, mint a halál, amikor azt mondja, hogy a "ma" most van: "...hogy meg
ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától." A megkeményedés azzal
kezdődik, hogy lelkiismeretünk érzékenysége gyengül, és azzal végződik,
hogy teljesen képtelenek leszünk Isten szavának meghallására és
megcselekvésére.
Álljunk meg erősen, és álljunk meg együtt. Hitünknek a közösségben kell
felpezsdülnie. Máskülönben az ördög "jól megszedi magát".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése