Az egész világ békesség után kiált, mégis tehetetlenül és kétségbeesetten hallgatjuk a háborúkról jövő híreket. És igaz marad Ézsaiás 57,21 versének kemény szava: "A bűnösöknek nincs békességük!" Akár Isten büntetésének látjuk ezt, akár az erkölcs által meg nem zabolázott ösztönök tombolásának, a tény tény marad. Értelmetlenül dúl a harc világszerte, hol titkolt aljassággal, hol gyáván, vak gépekkel vívott háborúkban. Mindenki tudja, hogy Krisztus módszerének alkalmazása semmi hátránnyal nem járna, és valóban békesség teremne a földön. Ehelyett világunk vezetői jelszóként hangoztatják, úgy tesznek, mintha komolyan is vennék, és "mondogatják: Békesség, békesség" és "már pirulni sem tudnak", mikor az ellenkezőjét szolgálják. Pedig nincs más út, csak Krisztusé. Hogy Isten miért engedi? Mert az ember, a mindenkori ember és az emberiség önként, meggyőződésből kell elfogadja Isten szeretettörvényét. Erre senkit nem lehet kényszeríteni. Talán még további szörnyűségek kellenek ahhoz, hogy az emberiség olyan vezetőket válasszon, akik ezt megértik. De addig szégyen békességről beszélni.
Uram, világnak Ura, magam is, mint egy tagja az emberiségnek, könyörgök, hozd el Krisztus békéjét földünkre. Én, mint a hozzám hasonlók, nem vagyok képes beleszólni, csak imádkozni tudok a békéért, de én is, a családom is, nemzetem is, végignyomorogjuk a békétlenség tombolását. Ha rád hallgatunk, otthonunkban, baráti körünkben megterem a béke; de úgy vágyunk rá, hogy körülöttünk is alakuljon ki az, amit annyian hirdetnek, a világ békessége. Tudom, ez ma lehetetlen. Neked engedelmeskedő hit nélkül nem valósulhat meg. Tégy csodát, vezesd felelősségteljes hitre népeink vezetőit! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése