"A Szent Szellemet meg ne oltsátok..." (1Tesz 5,19)
A Szellem szava olyan szelíd, mint a szellő. Olyan szelíd, hogy meg se
hallod, ha nem élsz tökéletes közösségben Istennel. A Szent Szellem
többnyire gyengéden szól ránk és ha nem elég finom a felfogóképességed,
hogy meghalld a hangját, akkor megoltod és szellemi életed ezáltal kárt
szenved. Az Ő intései szelíd, halk hangok, olyan csendesek, hogy más
senki nem veszi észre őket, csak a szent.
Vigyázz, személyes bizonyságtételedben ne tekints hátra és ne mondd:
"Egyszer - ennyi meg ennyi évvel ezelőtt -megszabadultam". Ha a
világosságban jársz, nincs hátratekintés: az Istennel való közösség
csodájában a múlt beletorkollik a jelenbe. De ha elhagyod a
világosságot, érzelmi keresztyénné leszel, már csak emlékeidből élsz és
bizonyságtételednek kemény, érces lesz a hangja. Vigyázz, ha most nem
akarsz világosságban járni, ne szépítgesd ezt azzal, hogy előhozod szép
emlékeidet a múltból, amikor még a világosságban jártál. Ha a Szellem
megint téged, parancsolj "megállj"-t magadnak, és hozd rendbe a dolgod,
vagy továbbra is megszomorítod Őt anélkül, hogy tudnád.
Tegyük fel, hogy Isten válságba juttatott és már majdnem túljutottál
rajta, de mégsem egészen. - Ő újra felidézi a válságot, de most már nem
lesz olyan éles, mint először volt. Nem ismered fel benne olyan könnyen
Istent, de sokkal mélyebb lesz a megaláztatásod ha engedetlen leszel. Ha
folytonosan megszomorítod a Szent Szellemet, akkor eljön az idő, amikor
nem ismétlődhetik már meg a válság; már annyira megszomorítottad a
Szent Szellemet, hogy elfordult tőled. De ha kiálltad a próbát, akkor
énekelve fogod magasztalni Istent. Ne rokonszenvezz azzal, ami Istent
bántja. Neki meg kell sebeznie azt, aminek félre kell állnia az útból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése