Isten intelmei minden emberi értelmet túlhaladóak és nem
lehet emberi léptékek közé szorítani. Ez azaz intelem, amit a zsoltár
írója is csodál és követ, ez az intelem, ami előtt én is, mint halandó
ember ámulattal állok.
- Istenem, követem csodás szavad, mert élet az a benne bízónak. Ámen!
Lehetek akármennyire okos vagy tanult is, de ha Isten értelme nincs
meg bennem, együgyű vagyok. Isten igéje, mint örök mécses lobog
szívemben, növeli értelmem és láttatja meg azt velem, hogy nélküle semmi
lennék.
- Drága Atyám! Te vagy az én tanítóm, szavaddal vezetsz és intesz, és
ugyanezzel a szóval nyitod meg értelmem mondanivalód mélységeire is.
Ámen!
Az emberi szív vágya, a test vágya, a test vágya pedig a halál. Isten
ezt a vágyat áttranszformálva tesz minket élővé, igéjébe vetett lobogó
vágyat gyújtva.
- Istenem, a Te szerelmes szavaidnál nincs csodásabb, mely lángra lobbantja az Irántad való rajongó vágyat.
Isten, a könyörülő Isten nem egy vérszomjas és bosszúéhes valaki, aki
azt lesi mikor onthatja ki életünk. Ezért a zsoltáros is Őhozzá, mint
reményéhez fordul és kéri Őt, hogy tekintetét fordítsa felé és emelje
rá. Ez az, amivel megelégszik szíve, se több se kevesebb.
- Ez az, amit én is kérek. Bárhol is legyek, legyen ott a Te tekinteted Uram Istenem. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése