Egyre inkább gyarapították számukat azok, akik hittek az Úrban. (Csel 5,14)
Feltűnő ellentét van a 13. és 14. versben. Egyikben ezt olvassuk: "A többiek közül senki sem mert közéjük elegyedni", a másikban pedig: egyre inkább gyarapodtak.
Titokkal állunk itt szemben. Nem az ember elhatározása, ereje, vagy gondolata itt a döntő. Sokkal inkább felülről való megragadás, Isten munkája szükséges ehhez.
S mi volt az új, ami azokban munkálkodott, akik hozzájuk csatlakoztak? "Hittek az Úrban", - ezt mondja róluk az Ige.
Nem külsődleges dolgokról volt hát szó, nem belépési nyilatkozatról, tagsági igazolványról, nem is valami vizsgáztatásról a vének által, vagy csak külsődleges keresztségről.
Nem, hanem az Úr Jézusban való hitről. S ezt egyedül Isten munkálta az által, hogy bepillantást engedett abba, hogy milyen romlottság van az ember szívében, és hogy milyen szeretet van az Isten szívében.
Mindmáig örök sorsunk dől el azon, hogy csak külsődlegesen a névleges keresztyénekhez tartozunk-e, vagy az élő Isten munkálkodik bennünk.
A Jn 6,44-ben mondja az Úr Jézus: "Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonja, aki elküldött engem". Ez érvényes minden időkre! S ha azt halljuk, hogy Krisztus egyházának gyarapítják számát, akik hisznek az Úrban, seregestől férfiak és nők - ne ütközzünk meg, mintha valami rajongásról volna szó.
Az első keresztyén prédikációra 3 ezren tértek meg, a második prédikáció után a férfiak száma már 5 ezer lett.
Minél inkább ragaszkodunk Isten Igéjéhez, annál nagyobb lesz egyfelől a szent taszítóerő, amely a képmutatókat távol tartja, másfelől az Istentől munkált vonzerő, amely a választottakat idehívja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése