"Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus."
( 1Timóteus 2,5)
Kell a közbenjáró. Isten olyan hatalmas, annyira megismerhetetlen, felfoghatatlan a gyarló, földhöz kötött ember számára. Isten közvetlenül ott van mellettünk, de mi távol érezzük magunktól hatalmas alakját. Szükségünk van arra, hogy valaki közel hozza hozzánk, megmutassa, megmagyarázza, hogy ne féljünk tőle, ne legyen idegen a számunkra. Azért lett az Ige emberré. Benne maga Isten jött közel hozzánk, úgy szereti emberteremtményét. Krisztust látjuk, halljuk. Általa ismerjük meg Atyánkat, s leszünk gyermekeivé. Kell-e valaki más? Szabad-e, értelmes dolog-e még valakit Isten és magam közé képzelni? Mi szükség lenne rá? Szerethet valaki jobban, mint Jézus, aki a keresztet vállalta, hogy Isten gyermekévé tegyen? Érthetetlen! Sem bármilyen szent ember nem lehet hozzám közelebb, sem bármilyen sátánt, ördögöt nem állított Isten közém és az Ő szeretete közé. Egyedül, de közvetlenül Ő van velem. Egyedül nekem adott szabadságot arra is, hogy eltaszítsam felém nyújtott, segítő kezét, és hátat fordítsak neki, ha elfelejtem szeretetét. Ragadjuk meg hát Krisztust, egyetlen közbenjárónkat, aki által megismerhetjük Atyánk szeretetét!
Krisztusom, Megváltóm, hályogos a szemem, nem látom tisztán Atyámnak felém
nyújtott kezét. Úgy érzem, mintha elhagyott volna. Folyton ott a kísértés,
hogy másba kapaszkodjam. Hol az ördögtől félek, hol emberektől, holtaktól,
csillagoktól tudakozódom sorsom, jövendőm, életem értelme felől. Járj
közben értem, mutasd meg nekem Atyám igazi arcát, s vele a magam igazi,
istenfiúi arcát, hogy ne legyek idegen se előtte, se a számomra teremtett
földdarabon. Találj meg engem, hogy megtalálhassalak, megismerhesselek,
minden más közénk tolakodó, hamis közbenjáró nélkül, egészen és csakis a
Tied legyek! Ámen.
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése