A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Thessz 4,13-18
13 Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. 14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. 15 Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. 16 Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, 17 azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. 18 Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.
"Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől ... mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat."
(1Thessz 4,13-15)
Mi nem vágyakozunk az Úr eljövetele után az őskeresztyének forró vágyakozásával. Ez az egyik oka annak, hogy miért nem tudjuk megérteni némely problémájukat.
Biztosak voltak abban, hogy az ő úr volta hamarosan láthatóvá válik. Annyira biztosak, hogy szó szerint bármelyik pillanatban visszavárták őt. Miután viszont ebben a reménységben éltek néhány évig, a gyülekezet néhány tagja meghalt. "Elaludtak" - mondja a Biblia (ld. a rev. Károli fordítást, a ford. megj.). Ez a keresztyén kifejezés a meghalásra vonatkozóan.
Akkor azok a keresztyének, akik eltemették szeretteiket, kétszeresen szomorúak voltak. Nem csupán a halál egyetemes fájdalmát élték át, hanem arra a gondolatra is jutottak, hogy az elhunytak majd kimaradnak Jézus visszatérésének örömteljes izgalmából. Az a nap annyira biztos és olyan közeli volt. Most viszont az elhunyt szeretteik, akik oly gyakran beszéltek az Úr napjáról, nem fogják azt meglátni.
Ilyen gondja csak annak a gyülekezetnek lehet, ahol folyton folyvást azt a kérdést vetik fel: "Ma fog jönni ő? Meglátjuk őt majd holnap?"
Mi nem ilyen keresztyén közösségben élünk. De a thesszalonikaiaknak nem kellett volna aggódniuk - mondja Pál. Azoknak, akik még életben lesznek, amikor Krisztus visszatér, semmiféle külön előjogaik nem lesznek. "Nem fogjuk megelőzni az elhunytakat." Valójában, ha lesz egyáltalán valamiféle előnyös helyzet, a hűségben elhunytaké lesz az. "Először feltámadnak a Krisztusban elhunytak."
Itt azonban mégsem arról a kérdésről lesz szó, hogy "ők ezt kapják, mi meg azt kapjuk", mert mi mindnyájan, velük együtt ragadtatunk el az Úr ellenállhatatlan hatalmától. Nem úgy áll a helyzet, hogy csak azok fogják meglátni az Urat, akik megmaradnak addig a földön. A találkozó hely a "levegőben" lesz. S akkor majd az újraegyesített család örökre az Úrral lesz. Természetesen azt reméljük, hogy szemünk meglátja őt, még mielőtt meghalunk. Ha azonban úgy tetszene is az Úrnak, hogy enged bennünket elaludni eljövetele előtt, mi akkor is jelen leszünk a "győzelem napjának" ünneplésén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése