"Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. Mint az almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt." (Énekek éneke 2,2-4)
Legkedvesebb ige az esküvőkön. Előttünk áll a szerelmes pár, várva, hogy Isten áldását kapja meg az egyházon keresztül a teljes testi-lelki egységben letöltendő életre. Talán tényleg olyannak látják egymást, ahogy az ige mondja. Persze a kívülálló számára nem olyan kivételes személy sem a vőlegény, sem a menyasszony, egyszerű fiatalok, mint a többi. De így kell, hogy egymásra nézzenek, és ilyennek lássák egymást. Liliomnak a tövisek közt, gyümölcsfának a vad fák közt. Olyankor, ha mosolyogva is, de mindnyájan arra kérjük Istent, segítse meg őket, hogy nemcsak abban a pillanatban, de halálukig olyannak lássák egymást. Soha ne lássanak meg más virágot, soha ne kívánják meg más fa gyümölcsét. Milyen csodálatos Isten szeretete, hogy erre biztatja gyermekeit, hogy azért ajándékozott meg minket a szerelem ajándékával, hogy boldoggá tudjuk tenni egymást. Mit adhat ennél többet a mai világ bölcsessége, a szerelem szabadsága, a válás előre betervezett lehetősége? Boldogságra mindenki vágyik, azt pedig nem adhatja meg más, mint Isten rendelése, aki a két embert arra teremtette, hogy eggyé váljanak elszakíthatatlanul, és úgy adja nekik minden áldását, hogy amit az egyiknek szán, mindig a másiknak adja.
Jó Istenem, köszönöm, hogy a szerelemnek minden áldását nekünk adtad. Köszönöm házastársamat, akivel Te rendeltél egymásnak. Köszönöm, hogy szabad őt teljes szeretettel szeretnem. Hogy egy lehet a gondolatunk, a célunk, a törekvésünk. Köszönöm gyermekeinket, akikkel megáldottál, s akikben annyi örömöt adtál. Arra kérlek, tartsd meg köztünk ajándékaidat! Add, hogy halálunkig sohase lássunk egymásban mást, mint liliomot és almafát. Add meg ezt a boldogságot gyermekeinknek is, rendeld ki számukra a hozzájuk illő segítőtársat, hogy ők is boldog szerelemben élhessék le életüket! Mindezt tőled kérjük, hallgass meg minket! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése