„A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.” (Lukács evangéliuma 11. fejezet 34. verse)
Egy előadásra készülve bukkantam rá a városi közvilágításnak a történetére. Érdeklődve olvastam, hogy míg Franciaországban 1558-ban megvalósították az első utcai közvilágítást, Magyarországnak ekkor a legnagyobb problémája a török uralom volt, úgyhogy nem igazán ezen gondolkoztak az emberek.
Az első villamos energiával működtetett lámpákat 1880-ban a New- York-i Broadway-on gyújtották meg 1880-ban. Magyarország erre már hamar reagált, és egy évvel később Budapesten is működtek villamos lámpák. Érdekes, hogy komolyabb városi közvilágítás kiépítésére csak 1909-ben határozta el magát a Fővárosi Tanács. Városi közvilágítás 1884-re Temesvárott valósult meg.
Milyen fontos is a fényforrás. Amíg nem volt fény, ami megvilágítsa az utat, addig azok az emberek, akik naplemente után próbáltak hazabotorkálni a Hold fénye mellett, rettegve a tolvajoktól, félve a bokatörő gödröktől, és kerülgetve az utcára öntött szemetet és szennyvizet. A fény irányt ad, tudatja velünk a körülményeket, láthatjuk a reánk leselkedő veszélyeket, és mindezekre fel tudunk készülni, vagy el tudjuk hárítani. Ha csak homályosság van, nem tudunk megfelelően tájékozódni, és ez mindenféleképpen kihatással lesz az előrehaladásunkra.
Ha szemünket Isten felé irányítjuk, a legtökéletesebben fogjuk látni az előttünk álló utat, azonban ha a szemünket a földre meresztjük és azokat a dolgokat szemléljük, amiket az előbbiekben felsoroltam, akkor az egész testünket sötétség fogja elborítani. Nem csak kívülről, hanem belülről is. Ezért ha Isten az aki az életünk homlokterében van, az egész testünket megvilágítja és iránypontot adhatunk mások számára is, akik a világosságot keresik. Mert ha te a Világosságra nézel, akkor az téged is megvilágosít, így aki téged néz, hozzá kapcsolhatod ahhoz, akire te nézel, vagyis Istenhez!
Szerző: Laszlo Osvald
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése