A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 15,1-10
1 Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az ÚRnak: Énekelek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. 2 Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. 3 Az ÚR vitéz harcos, az ÚR: ez a neve. 4 A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak. 5 Mélység borította be őket, kőként merültek az örvénybe. 6 Jobbod, URam, erőtől dicső, jobbod, URam, ellenséget zúz szét. 7 Nagy fenséggel söpröd el támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint a tarlót. 8 Haragod szelétől tornyosult a víz, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében. 9 Üldözöm, elérem! - mondta az ellenség. Zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk. Kirántom kardomat, kezem kiirtja őket. 10 Ráfújtál szeleddel, a tenger elborította őket. Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.
"Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem."(2Móz 15,2)
A szabad emberek énekelnek. Ez az egyetlen megfelelő válasz a szabadításra. Ezért van az, hogy az egyházak oly sokat énekelnek. És ezért van tele a menny hálaadó énekkel. "Kihozta (ti. Isten, a ford. megj.) népét örvendezve, választottait vigadozva" (Zsolt 105,43).
Az egyiptomiak kisodródtak a partra, mint megannyi döglött hal. A harci kocsik, amelyek valamivel korábban azzal fenyegettek, hogy eltörlik Isten népét a föld színéről, most láthatatlanná váltak, mert elborította őket a víz. És a hullámok visszhangozták a megváltottak énekét.
Lehetséges, hogy ez az első kivonulás, azaz Exodus nincs rád olyan mély hatással, mint Mózesre vagy Mirjámra volt. Talán nehéznek találtad volna azt, hogy énekelj és táncolj, mivel zavart volna a meghalt egyiptomiak látványa és a gondolat. Amikor látod az erőszak áldozatait, esetleg ezt szeretnéd tudni: "Lehetséges-e, hogy valaki valaha is "megnyer" egy háborút, hacsak nem az, aki véget vet a háborúnak?"
Amikor végiggondoljuk ezeket a sorokat, rámutathatunk arra, hogy a mi Istenünk fokozatos önkijelentésének bizonyos következményei vannak. Ne felejtsd el: nincs megvilágosodás, amíg el nem jön a "Világ Világossága".
Isten második nagy szabadítása, vagyis a Jézus Krisztus által történt szabadítás, sokkal nagyszerűbb volt, mint az első.
Az első kivonuláskor Isten úgy mentette meg Izráelnek, az ő fiának életét, hogy megölte ellenségeiket. A második kivonuláskor, a Golgotán, Isten nem kímélte meg az ő Fiának életét, hogy megmentse ellenségeit.
A második összehasonlíthatatlanul jobb, mint az első.
Az ítélet azonban mindkét esetben szükséges része a szabadítás tervének. Isten szabadítása elkerülhetetlenül együtt jár a halállal és a szenvedéssel, nem azért mert Istenből hiányzik a szeretet, hanem mert a bűn olyan iszonyatos.
Egy másik elengedhetetlen velejárója a szabadításnak a megváltottak válasza: Isten népe dicsőítő éneket énekel annak, aki megszabadította őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése