„Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed! Az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; És megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.” (Zsoltárok 36:8-9, NASB/NIV)
Milyen gyönyörű kép Isten kegyelméről és jóságáról! Mindenek előtt hozzá fordulunk szükségünkben. Hozzá jövünk menedékért, mert nyomorúságban vagyunk, mert nem tudjuk megoldani a nehézségeket. Az Ő szárnyainak árnyékában találunk oltalmat. De mikor ott vagyunk árnyékában, felfedezzük, hogy sokkal többet adott, mint puszta védelmet. Ünnepi lakomát. Bőséget. Házának bőségében dúslakodunk.
Még ez sem minden, hanem megitat gyönyörűségének folyóvizeiből. Figyelmesen nézzük meg, mit jelent ez. Isten nem a mi saját gyönyörűségeink folyóvizeiből itat meg bennünket, hanem az Övéből. Azokat a dolgokat osztja meg velünk, amik Őt gyönyörködtetik. Nagy különbség van azok között a dolgok között amik bennünket, illetve Istent gyönyörködtetik. Isten abban gyönyörködik, ami tiszta, felemelő, építő, tökéletesen jó. Másrészt sok olyan káros dolog van amelyre a mi testi természetünk vágyakozik. Ennek egyértelmű példája a dohányzás. Sok ember élvezetet talál a dohányzásban, holott ma már mindenki tudja, hogy rendkívül káros – okozója lehet a ráknak és a szívinfarktusnak is.
Isten örömei soha nem ilyenek. Teljesen és tökéletesen jók. Nincsenek káros mellékhatásai. Minél mélyebben iszunk belőlük, annál jobb állapotba kerülünk.
Isten arra hív el bennünket, hogy megossza velünk a bőségét és gyönyörűségeit. Milyen tragédia lenne visszautasítani meghívását, és azokhoz az örömökhöz ragaszkodni, amelyek a testi természetünket elégítik ki, de végeredményben károsak! Vegyük át Isten ízlését, hogy azokban gyönyörködjünk, amiben Ő.
A hit megvallása:
Uram, kérlek tisztítsd meg vágyaimat, hogy azokban a dolgokban leljem örömömet, amikben Te.
Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése