„Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”
Zsidókhoz írt levél 10:37-39
Tudom, hogy képes vagy rá! Meg tudod csinálni! Én hiszek benned!
Mikor hallottad utoljára ezeket vagy ehhez hasonló mondatokat, kedves Olvasó? Mikor bátorított valaki így? Mikor bátorított így valaki olyan, aki igazán fontos neked, akinek adsz a szavára?
Mert sokkal könnyebb adni és kapni is az elkedvetlenítő szavakat. Sokkal könnyebb rájuk emlékezni, visszaidézni azt a keserű érzést a szívedben, mert épp valaki, akit szeretsz, nem hitt benned. Te sem hittél magadban, de pont egy kapaszkodóra lett volna szükséged, ami átlendít a holtponton, a reménytelenségen, és segít kihozni magadból az addig rejtőzködő győztest.
De ma ne ezeken elmélkedj! Gondolj vissza a bátorításokra, keresd azokat a múltatban, és hegyezd ki rájuk a füledet a jelenben is! Ma emlékezz! Emlékezz arra, aki a közelmúltban vagy épp a távolabbiban megfogta a kezedet, a szemedbe nézett, és annyit mondott, "menni fog". Éld át újra azokat a pillanatokat, amikor valaki erőt adott neked a folytatáshoz.
És most keresd ezeket a pillanatokat az Istennel való kapcsolatodban! Emlékezz arra, amikor a Mindenható lehajolt hozzád, és szavai erőt adtak megfáradt lelkedbe, felemelt a földről és te győztesként állhattál végül a csatamezőn az Ő oldalán.
Ma reggel ugyanez az Isten szól hozzád: "Én tudom, mi vár rád ma és az előtted álló héten. Ismerem a félelmeidet, a kihívásokat. Mindenkinél jobban ismerlek téged, mert én alkottalak, és én sohasem hibázom. Te nem vagy a meghátrálás embere. Tudom, hogy most rettegsz a jövőtől és tele vagy kételyekkel magad iránt és irántam is. De győzni fogsz. Győztes vagy. Te nem fogod feladni, hanem belémkapaszkodsz, mert ismersz engem. Lehet, hogy most nem értesz, és úgy látod, az egész eddigi kapcsolatunk alapjait rázza meg a próba, de emlékezz rá, tudod, ki vagyok. A te Megváltód. A te Istened. És én is tudom, hogy Te ki vagy. Az én gyermekem. És az én gyermekem nem adja fel.
Hát kapaszkodj belém! Ragadd meg a kezemet, és együtt túljutunk ezen a nehézségen is! Együtt túljutunk mindenen. Együtt."
Szerző: Sz-Cs. Andi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése