Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Átkozott Kánaán! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban!      l.Móz. 9,25. 27

Noé szőlőt ültetett és bort sajtolt. Ő még nem ismerte az alkohol hatását. Így történt meg egy napon, hogy berúgott és meztelen feküdt sátra közepén. Legidősebb fia, Khám (Kánaán) bement, látta őt, és elég tiszteletlen és gonosz volt ahhoz, hogy a hírt testvéreinek továbbadja. Testvérei azonban nem csúfolták meg atyjukat, háttal menve betakarták őt, úgy, hogy meg sem látták meztelenségét. Mikor Noé felébredt és megtudta, mi történt, Khámot megátkozta, Sémet és Jáfetet pedig megáldotta. Manapság is vannak emberek, akik Khámra vagy testvéreire hasonlítanak. Az egyiknek öröme telik abban, hogy embertársai hibáit és gyengeségeit felfedi és azt kárörvendve továbbadja. Mások Sémhez és Jáfethez hasonlítanak, akik ezeket a dolgokat szeretettel elfedezik. Megrázóan komoly kép. Khám azok közül a kevesek közül való a nyolc közül, akik az özönvízben megmenekültek. Ő megtapasztalta Isten kegyelmét és megtartó szeretetét a legnagyobb ítéletben, amely idáig az emberiségre rátört. A múltból azonban nem hozott alázatot és megtartóztatást, s ez lett s veszte. Megmentve - és mégis megátkozva! Ez Khám sorsa. Minden családban és keresztyén közösségben vannak ilyen Khám lelkületű emberek. Megmenekültek, mégis örömük telik az ítélkezésben, kritizálásban. Jaj azoknak, akik ezt a hajlamot dédelgetik! Áldott Sém és Jáfet, és ezerszer inkább minden keresztyén, aki Khám természetét elveti, Jáfet tettét utánozza, mások gyengéit szeretettel eltakarja. Az idős lelkipásztornak, Engelsnek többek között ez volt az elve: "Semmit sem akarok mondani, ami engem felemelne, és éppen úgy semmit, ami a másikat lekicsinyelné, még ha szükséges lenne is az."