Olvasmány: Mk 5,21–24.35–43
A gyászban nincs nagyobb vigasz ennél: Isten velem van, ezért szembe tudok nézni a veszteségemmel, mert nem maradtam magamra.
Magyarázat
Talán át tudjuk érezni Jairus fájdalmát. Ennek a zsinagógai elöljárónak a kislánya halt meg. Szörnyű tragédia. Pedig Jairus mindent megtett, amit emberileg lehetett. Orvosokat hívott, még Jézusért is elszaladt. Mindhiába, semmi és senki sem tudott segíteni rajta. Valószínű tele volt miértekkel, kérdésekkel. Hogyan engedhette meg ezt az Isten, pedig ő egész életében neki szolgált. Ha a vérfolyásos asszony nem tartóztatta volna fel Jézust, talán még odaérhettek volna, mielőtt a kislány szervezete végleg feladja a harcot.
Döbbenetes lehetett ebben a helyzetben meghallani Jézus hangját, aki azt mondta, hogy a lány nem halt meg, csak alszik. A lány pedig Jézus szavára felkelt. Ahogyan a vihar egy pillanat alatt lecsendesült, a megszállott megszabadult, úgy kelt most életre a halott.
A gyászban nincs nagyobb vigasz ennél: Isten velem van, ezért szembe tudok nézni a veszteségemmel, mert nem maradtam magamra.
„Amikor Jézus ismét átkelt hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, ő pedig a tenger partján maradt. Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon. Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte. … Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert? Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy! És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének. Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel! A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; azután szólt, hogy adjanak enni a leánykának.”
Magyarázat
Talán át tudjuk érezni Jairus fájdalmát. Ennek a zsinagógai elöljárónak a kislánya halt meg. Szörnyű tragédia. Pedig Jairus mindent megtett, amit emberileg lehetett. Orvosokat hívott, még Jézusért is elszaladt. Mindhiába, semmi és senki sem tudott segíteni rajta. Valószínű tele volt miértekkel, kérdésekkel. Hogyan engedhette meg ezt az Isten, pedig ő egész életében neki szolgált. Ha a vérfolyásos asszony nem tartóztatta volna fel Jézust, talán még odaérhettek volna, mielőtt a kislány szervezete végleg feladja a harcot.
Döbbenetes lehetett ebben a helyzetben meghallani Jézus hangját, aki azt mondta, hogy a lány nem halt meg, csak alszik. A lány pedig Jézus szavára felkelt. Ahogyan a vihar egy pillanat alatt lecsendesült, a megszállott megszabadult, úgy kelt most életre a halott.
Jézus szavának ereje van. „Ne félj, csak higgy” – hangzik felénk is a szózat. Lehet bármilyen nehézség, kétségbeejtő helyzet, Jézus Krisztus számára nem lehetetlen azt megoldani.
Talán nem támasztja fel elhunyt szeretteinket, de szava vigaszt nyújt a gyászban.
Talán nem támasztja fel elhunyt szeretteinket, de szava vigaszt nyújt a gyászban.
Ezt élhettem át magam is a közelmúltban, mikor elhunyt nővérem sírjánál szolgáltam.
Jézus szeretete körülölelt bennünket. Az ige szavai reménységet és hitet ébresztettek.
(Merényi Zoltán)
(Merényi Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése