„Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra.” Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”

Magyarázat

Van egy régi ifjúsági ének, melynek egyik sora úgy hangzik: „Nincs oly sötét, nagy vihar, mit le nem csendesít.” Elméletben talán tudjuk is ezt az igazságot, de amikor nehéz helyzetbe kerülünk, akkor könnyen utat engedünk a kétségbeesésnek, a félelemnek.
Így voltak ezzel a tanítványok is. Sok tanítást hallottak és csodát láttak már Mesterüktől, de amikor életveszélyes helyzetbe kerültek, az érzelmeik legyőzték a hitüket, és hangosan kiáltoztak.
Milyen érdekes, hogy miközben a tanítványok, akik közül többen gyakorlott hajósok voltak, elveszítették nyugalmukat, addig Jézus békésen aludt a hajó hátsó részében. Nem zavarták őt a hullámok, mivel hite erős volt.
A tanítványok kezdetben talán maguk próbálták megoldani ezt a vészhelyzetet. Minden erejüket összeszedve próbáltak partot érni, merni a hajóba beömlő vizet, de sikertelenül. Utoljára kiáltanak Jézushoz. Neki egyetlen szavára pedig lecsendesedik a tenger. Megszűnik a veszély.
Nem hasonlóan teszünk mi is? Mikor bajba kerülünk, mikor a hullámok elborítanak bennünket, kétségbeesünk, aztán próbáljuk magunk megoldani a helyzetet, s ha már semmi sem segít, akkor megyünk Jézushoz? Nem lenne jobb már az elején megszólítani őt, elmondani neki nehézségünket, harcainkat? Higgyünk abban, hogy neki hatalma van minden vihar felett, és hogy gondja van ránk!
Imaáhítat

Könyörögjünk munkanélküli testvéreinkért! (Mt 20,1.6–7a)
(Merényi Zoltán)