Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ ÖNKÉNTESEK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 110 1 Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! 2 Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! 3 Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod. 4 Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. 5 Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. 6 Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét. 7 A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.  "Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz." (Zsolt 110,3) Az Újszövetség gyakrabban idézi ezt a zsoltárt, mint bármelyik másikat. A zsoltár Jézus Krisztusról beszél. Két dolog van itt, ami nehézséget okozott a Jézus korabeli zsidóknak. Mindenekelőtt az, hogy Dávid Fiát Dávid Urának nevezi. Hogy lehet egy fiú nagyobb, mint az apa? (Éppen ezt a találós kérdést teszi fel Jézus a farizeusoknak. Ld. Mt 22,45) Másodszor, a Zsolt 110. részének Messiás-királya egyben pap is. Ezt olvassuk: "Pap vagy te örökké, Melkisédek módján". (4. vers) A rejtvény megoldódik, ha ismered Jézust. Jézus valóban Dávid Fia volt, de Dávid Ura is, mivel Isten Fia volt. És Jézus nemcsak király volt, hanem örökkévaló főpap is, mert önmagát ajánlotta fel áldozatul. Így lett király, és így maradt pap. Most van az a nap, amikor Jézus hatalmon van. Ma Jézusnak, a királynak, hadserege van. A hadsereg önkéntesekből áll. "Néped önként" - vagy szabadon - "követ..." Jézus mindenkit hív, de senkit nem kényszerít. Igaz, a seregébe besorozottakat kivétel nélkül szeretetével győzte le, és kétségtelen, hogy mindenkit, aki Isten lelki fegyverzetét magára öltötte, előbb a Lélek sürgető ereje ejtett foglyul. Mégis, Krisztus hadseregében az ember mindig szabadon és önként foglalja el a helyét. Krisztus csak olyanokat akar, akik vidáman adják magukat. Csak önkéntes katonákat. A katonák papok is, ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy a hadvezér - Pap-király. És ennek a seregnek a győzelme - ami biztos, egy ilyen hadvezér esetében - eljön. De "nem suhogó kardok pengésével, sem pergő dobok zenéjével". Nem, hanem: "meglesz a mennyei ország, hidd el, Isten fiai megérkeztével". A papi katonák Isten seregében imádsággal és önmaguk odaáldozásával nyerik meg a csatát.