Varga László: Isten asztaláról

"Így szólt hozzám az Úr igéje: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek."      Jeremiás 1,4-5

A predestináció, az eleve elrendelés alapigéje ez. Egyikünk sem születik véletlenül. Minden egyes embernek előre meghatározott szerepe, személyre szóló feladata van az emberi társadalomban. Van, akit nagy feladatokra rendel Isten eleve elhatározott döntése, mint itt Jeremiást, van, akire csak néhány ember boldogságát bízza, de nem él a földön egyetlen ember, aki felesleges lenne, akire Isten semmiféle feladatot ne bízott volna. Már eleve a rendelt feladat szerint adja meg az embernek a képességeit, olyan környezetbe állítja, ahol éppen rá van szükség, ott megkapja arra való lehetőségeit, igéjével és élete eseményeivel irányítja, s ha vállalja feladatát, végig segíti. De a feladatra önként, szeretetből és meggyőződésből kell igent mondani, nem kényszerből. Ha valaki elfogadja és végzi, Isten gondviselése úgy vezeti, mint a folyó az áramlással egy irányba úszót, és az örök élet is övé lesz. Ha nem, mint a folyóval szemben úszó, élete felőrlődik, üdvössége, boldogsága elvész az Isten akaratával szemben folytatott hiábavaló küzdelemben.

Istenem, köszönöm igéd felvilágosítását. Köszönöm, hogy megmutatod, hogy én sem vagyok felesleges ezen a világon. Hogy az én életem is része örök terveidnek. Hogy soha nem kell elfogjon az a szörnyű érzés, hogy rám senkinek nincs szüksége. Mutasd meg nekem, Uram, mi az én rendelt feladatom! Tedd örömteljessé annak végzését! Köszönöm, ha nehéz feladatot bíztál rám, mert abból láthatom, hogy szeretsz és megbízol bennem. De adj erős hitet, hogy mindig tudjam, a Te akaratod az, hogy én szolgáljak, a Te jó céljaidat szolgáljam! Adj erőt, amikor gyenge vagyok a feladatra, hogy meg ne torpanjak! Hogy minél több ember legyen boldog, és Téged dicsérjen miattam! Én pedig el ne veszítsem Krisztus szerezte örök életemet! Ámen.