Napi áhítat-Önálló személyiségű testvérek

Hét témája: A testvérszeretet szépsége 

Olvasmány: Róm 14,5–13 

Lehet, hogy Isten a testvérednek éppen abban a tulajdonságában gyönyörködik, amely téged idegesít?

 

 

„Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent.” Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.”

Magyarázat

Pál apostol szerint sok különbözőség elfér a keresztény közösségben. Vannak, akik sajátos étkezési szokásokat tartanak meg, mert ezzel akarják megdicsőíteni Istent, vannak, akik számára pont az dicsőíti meg Istent, hogy mindent ehet a hívő. Van, aki az egyik napot tartja szentnek, van, aki a másikat, és vannak, akik szerint minden nap egyforma. Ezek közül mindegyik hívőnek megvan a maga teológiája, és mind meg van győződve róla, hogy az ő nézete szolgálja Isten dicsőségét.
Az apostol nagy szabadságot engedélyez ezekben a dolgokban: „mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében.” (5. v.) Indoklása egyszerű: nem a te véleményed vagy az enyém számít ezekben, hanem az, hogy közös az Urunk, akinek a dicsőségére törekszünk. Miért ítélkezne az egyik szolga a másik felett, amikor végül majd úgyis az Úr fogja megmondani, hogy melyikünk szolgálta jobban? Sőt, lehet, hogy sok tanbeli kérdésnél is fontosabbnak fogja találni az ember szívének az állapotát, azt, hogy milyen motivációval szolgáltuk őt.
Az egyik csodája a hitünknek az, hogy milyen sokféle személyiségű és gondolkodásmódú ember vehette át a meghívót Isten országába. Férjünk meg egymással békésen az odafelé vezető úton, hiszen az örökkévalóságot is együtt fogjuk tölteni testvérekként!

(Nemeshegyi-Horváth Anna)