,,Siratták Izrael fiai Mózest a Móáb mezőségén harminc napig.,,
(5.Móz 34,8)
Amikor az istentelen királynő, Athália meghalt, "örvendezett mind az egész föld népe" (2.Kir 11,20).
Micsoda szomorú, ha egy ember úgy él, hogy mindenki megkönnyebbülten lélegzik fel, amikor végre meghal!
Mózes halálánál az ellenkezőjét látjuk. Az egész nép siratja elvesztését harminc napig.
Sámuel halálánál ezt olvassuk: "egybegyűlt az egész Izrael, és siratták őt" (l.Sám 25,1). Jósiás temetésénél: "Egész Júda és Jeruzsálem siránkozott Jósiás felett" (2.Krón 35,24). "Istvánt eltakarították kegyes férfiak és nagy sírást tettek őrajta." (Csel. 8,2)
Isten némely szolgájával az történik, hogy életében sokan félreismerik és gyakran hibáztatják, de halála után siratják és elismerik. Úgy járnak, mint ahogy a Péld. 20,14 mondja: "Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő, de mikor elmegy, akkor dicsekedik".
Isten embere, Mózes is gyakran így járt. Némely izraelita, aki részt vett a harmincnapos gyászban, azt a szemrehányást tette magának, hogy a Mózes iránti megbecsülését életében kellett volna jobban megmutatnia.
Mindenesetre Izraelnek minden oka meg volt arra, hogy sirassa Mózes elvesztését. Vele egy hűséges imádkozót, egy igazi papi szívet vesztett el. Hányszor közbenjárt, amikor népét Isten haragja fenyegette! Milyen önzetlenül szolgálta Izrael igazi javát!
Sokszor egy családban, faluban, közösségben, vagy gyülekezetben minden megváltozik, ha egy hűséges imádkozó meghal. A népi mondás ezt tartja: "Amikor megszülettél, te sírtál és mások örültek. Most azon légy, hogy ha meghalsz, te örülhess és mások sírjanak"! Mózesnél ez így volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése