Stanley Howard Frodsham: Hit apostola c. könyvéből részlet
"Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután 3 órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta:
'Nézz ránk!' Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: 'Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!'" (ApCsel 3:1-6)
Jézus neve által minden lehetséges! Isten magasra emelte és olyan nevet adott Neki, mely nagyobb minden névnél. Jézus nevében erő van, mely mindent legyőz a világon. Az ég alatt nem adatott más név az embereknek, melyben elérhetnék az üdvösséget. Szeretném elmondani, mi van ennek a névnek az erejében, értékében és dicsőségében. Hatan mentek be egy házba, hogy egy betegért imádkozzanak.
A beteg egy falusi pap volt. Teljesen tehetetlenül feküdt az ágyban.
Egy kis újságban olvasott róla, hogy vannak, akik a betegekért imádkoznak, és üzent ezeknek az embereknek abban a reményben, hogy hitből való imádságot mondanak érte. "Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében!" (Jakab levele 5:14)
Meg is kenték Jakab 5:14 szerint olajjal. De mivel nem gyógyult meg azonnal, sírni kezdett.
A hat férfi elment, és nem kevésbé voltak levertek afelett, hogy nem tudtak segíteni a betegen. Mikor kint voltak, az egyik azt mondta:
"Valamit meg kellett volna csinálnunk. Jöjjetek vissza velem, és megpróbáljuk!" Visszamentek, és megálltak az ágynál. Az első azt mondta: "Suttogjuk Jézus nevét!"
Előbb látszólag semmi sem történt, mikor a drága nevet halkan kimondták. De mikor állandóan azt suttogták:
"Jézus, Jézus...", elkezdett az erő hullani. Mikor látták, hogy Isten munkálkodni kezd, erősebb lett a hitük. Öröm töltötte el őket, és mindig hangosabban mondták Jézus nevét. Ezalatt a beteg felkelt az ágyból, és maga felöltözött. A titok nyitja abban állt, hogy a hat ember a betegről Jézusra emelte a tekintetét. Így részesek lehettek az erőben, mely Jézus nevében van.
Ó, ha az emberek valóban felmérhetnék azt az erőt, mely Jézus nevében van, ki tudja, mi minden történhetne! Tudom, hogy az Ő neve és az Ő nevének ereje által van menetelünk Istenhez. Jézus látása dicsőséggel tölt be minket. Ezt a nevet az egész világon dicsőítik az emberek. És hogy nekem mit jelent, azt ki sem tudom mondani.
Egyszer felmentem egy hegyre imádkozni. Nagyon szép nap volt, melyet Isten jelenlétében töltöttem el. Az Ő csodálatos ereje töltött be és táplált. Aztán emlékeztem valamire. Két évvel azelőtt történt, hogy Walesből két fiú jött hozzánk. Egyszerű fiúk, de telve voltak Isten iránti szeretettel. A missziónkba jöttek, és láttak némely dolgokat történni Isten ereje által. Azt mondták nekem:
"Nagyon szeretnénk, ha eljönne hozzánk, és meggyógyítaná a mi Lázárunkat." Aztán elmondták, hogy a gyülekezeti vezetőjük, aki nappal az ónbányában dolgozott, éjjel pedig prédikált, a végét járja, mert a túlterheléstől összetört és aszkórba esett.
/Megj. aszkór: minden olyan, pontosan meg nem határozott betegség (pl. tüdővész, sorvadás), amely nagyfokú legyengüléssel, lesoványodással, elsorvadással jár./
Már négy éve fekszik tehetetlenül, még enni se tud, úgy etetik.
Mikor ott voltam a hegyen, elvonult szemeim előtt az Úr kijelentése, és megállapítottam, Urunk a dicsőség céljából engedi, hogy felmenjünk a hegyre, hogy aztán leküldjön bennünket a völgybe a nagyobb feladatok elvégzésére. Az élő Isten kiválaszt minket öröksége és tulajdona számára, és felkészít a szolgálatra, mivel a szolgálat Istentől van és nem az emberektől. Azonnal lapot írtam a beteg gondozójának, hogy eljövök és meggyógyítom. Mikor odamentem, megkérdezett:
"Ön az, aki meg akarja gyógyítani a mi Lázárunkat?"
"Igen" - mondtam.
Hívta a szolgáját, és meghagyta, hogy vezessen Lázárhoz. Nekem pedig azt mondta:
"Ha meg fogja látni, azonnal visszafordul. Semmi sem fogja visszatartani."
- Amit mondott, mind igaz volt, ha természetes álláspontról nézzük. A beteg csont és bőr volt. Úgy látszott, már nincs is benne élet. Minden a romlásra mutatott. Azt mondtam:
"Akarsz ujjongani az örömtől? Tudod az emberek ujjongtak, bár Jerikó falai még álltak. Isten ugyanolyan győzelmet ad neked, ha hinni akarsz."
De nem tudtam elérni, hogy higgyen. Azt állította, hogy semmi hite nincs.
Pompás dolog megtanulni, hogy Isten Igéje sohasem hagy cserben. Sohasem hallgass az emberekre! Isten hatalmasan tud cselekedni, ha mi szakadatlanul hiszünk benne minden emberi elkedvetlenítés ellenére.
Mikor visszamentem ahhoz, akinek a lapot küldtem, azt kérdezte: "Most már el akar menni?" Engem nem az indít cselekvésre, amit látok, hanem amiben hiszek. Egyet tudok: aki hisz, nem nézi a körülményeket, nem törődik az érzelmekkel. Annak, aki Istenben hisz, az teljesül, amit hisz. Mindenki, aki igazán bejutott a pünkösdi áldásba, mindent nevetve fogad és hisz Istenben.
Van valami a pünkösdi műben, ami a világ minden művétől különbözik. Itt Isten valóságával kell számolnod. Isten Szelleme munkálkodik, a Szellem ajándékai is működnek, de ahol a Szellem ajándékai nem jelennek meg, jelenlétét meg kell kérdőjelezni.
Abban a faluban tényleg nehéz helyzet volt. Lehetetlennek látszott az embereket hitre juttatni. "Most már el akar menni?" - kérdezték tőlem. De egy férfi és egy nő meghívott, hogy maradjak náluk.
Megkérdeztem: "Szeretném tudni, hányan tudnak itt imádkozni?" Senki nem akart imádkozni. Megkérdeztem, hogy össze tudok-e hozni hét imádkozót, hogy ezért a szegény betegért imádkozzunk, amivel megszabadulna. Azt mondtam a vendéglátóimnak: "Önök lennének az első kettő, ehhez jön a barátom és én, így már négyen vagyunk és még három kellene." Azt mondtam az embereknek, hogy reggel majd a saját előnyükre is szolgál, ha Lázár gyógyulásáért is imádkoznak. Céltalan az emberek véleményével törődni. Ha Isten mondott neked valamit, abban hinned kell. Megmondtam az embereknek, hogy este én nem eszek semmit.
Mikor lefeküdtem úgy tünt, mintha az Ördög mindazzal a betegséggel sújtana engem, amiben Lázár szenvedett. Mikor felébredtem, szokatlan köhögés vett erőt rajtam, olyan, mint egy tüdővészesé.
Kiugrottam az ágyból, és Istenhez kiáltottam, hogy szabadítson meg a Sátán hatalmából. Elég hangosan kiáltottam, hogy a házban mindenki ébredjen fel, de senki sem mozdult.
Isten győzelmet adott, és én visszafeküdtem az ágyba. Olyan szabad voltam, mint még soha ezelőtt életemben. Reggel öt órakor felébresztett az Úr, és azt mondta:
"Ne törj kenyeret addig, míg az én asztalomnál meg nem törheted!" Hat órakor azt mondta: "És én felsegítem." Felkeltettem a barátomat, aki velem együtt aludt, és mondtam:
"Hallottad? Az Úr mondta, meg fogja gyógyítani."
Nyolc órakor vendéglátóim azt mondták: "Egyék valamit!" De én már tudtam, hogy imádság és böjtölés a legnagyobb öröm, és te is meg fogod ezt tudni, ha Isten vezetni fog. Mikor Lázár házához mentünk, nyolcan voltunk. Senki nem tudta bebizonyítani, hogy Isten nem felel az imádságra. Mindenkor többet ad, mint amennyit kérünk és el tudunk képzelni.
Sohasem fogom elfelejteni, hogyan hullt ránk Isten ereje, mikor a beteg szobájába léptünk. Csodálatos volt! Körülálltuk a beteg ágyát. Megfogtuk a beteg és egymás kezét. Aztán azt mondtam:
"Most nem fogunk imádkozni, hanem csak Jézus nevét kiáltani."
- Letérdeltünk, és azt suttogtuk: "Jézus, Jézus".
Isten ereje leszállt és felemelkedett. Ötször szállt le, azután rajtunk maradt. De a beteg az ágyban mozdulatlan maradt. Két évvel ezelőtt jött hozzá valaki, és megpróbálta meggyógyítani, de hiába, és ezért az Ördög ezt a sikertelenséget arra használta fel, hogy a mi Lázárunkat elkedvetlenítse. Azt mondtam:
"Ne törődj azzal, amit a Sátán mond; ha Isten azt mondta, Ő meg fogja gyógyítani, az meg is fog történni. Felejts el mindent, csak azt ne, amit Isten Jézusról mondott." Ekkor megmozdult a beteg ajka, és könnyei kezdtek folyni. Azt mondtam neki: "Isten ereje itt van, most fogadd el!"
- Azt felelte: "Elkeseredett a lelkem, és tudom, hogy megszomorítottam a Szent Szellemet. Menthetetlen vagyok. Nem tudom felemelni a kezem, hogy megfogjam a kanalat."
Azt mondtam: "Bánd meg bűneidet, és Isten meg fog hallgatni!"
Bűnbánatot tartott és felkiáltott:
"Ó, Istenem, engedd, hogy a Te dicsőséged beteljesedjen!"
Ezután, hogy ezt kiáltotta, átjárta őt Isten ereje és dicsősége.
Imádkoztam az Úrhoz, hogy sohasem mondja el senki azt az eseményt úgy, ahogy az történt, mert tudom, hogy Isten nem tudna megáldani semmi túlzást. Mikor ismételten így imádkoztunk:
"Jézus, Jézus, Jézus!" megremegett az ágy és benne a beteg.
Azt mondtam az embereknek, akik velem voltak: "Most már mindenki elmehet. Itt mindent Isten tesz, én nem fogok segíteni Neki." Leültem és a beteget néztem, aki felkelt és felöltözött. Dicsérő éneket énekeltünk, mikor leszállt. Aztán azt mondtam neki: "Most mondd el, mi történt!"
A hír, hogy Lázár meggyógyult, hamar elterjedt. Közelről és távolról sokan gyűltek össze, hogy lássák és hallják a bizonyságtételét. Isten sokakat megtérített. Ez az ember nyíltan elmondta, hogy mit cselekedett vele az Úr, és sokan megszabadultak a bűneiktől, és megtértek.
Mindez azonban Jézus nevében történt, a drága névben való hit által. Igen, az a hit, ami ezáltal a név által keletkezik, a betegeket teljesen meggyógyítja a jelenben is.
Péter és János tehetetlenek és tanulatlanok voltak, nem voltak iskolázottak, de Jézussal voltak. Jézus neve erejének gyönyörű kinyilatkoztatását kapták. Továbbadták a kenyeret és a halakat, amit Jézus megsokasított. Vele együtt ültek asztalhoz, és János sokszor látta arcát. Pétert sokszor intette, de Jézus ezáltal a szeretetét mutatta meg iránta. Jézus szerette Pétert, az önző Pétert. Ó, Ő csodálatosan tud szeretni! Én is önző voltam, féktelen temperamentumom volt. De Ő türelmes volt irántam. Itt vagyok, hogy megmondjam nektek, hogy Jézus nevében erő van, erő, mely mindenkit át tud változtatni és meg tud gyógyítani.
Ha úgy nézed, mint Isten Bárányát, Isten szeretett Fiát, akire az Atya rátette minden bűnünket és gonoszságunkat, ha felismered, hogy Jézus megfizette megváltásunkért az árat, hogy mi szabadok legyünk, be tudsz jutni a megváltás csodálatos örökségébe, az élet és az erő örökségébe. Szegény Péter és szegény János! Nem volt pénzük, de volt hitük, a Szent Szellem ereje az övék volt. Isten a tied lehet, ha ezen kívül más tulajdonod nincs is. Még akkor is lehet Isten a tiéd, ha elvesztetted a becsületedet. Láttam, hogy a legrosszabb embereket is megmentette az Úr ereje által.
Egy napon Jézus nevéről prédikáltam. A lámpaoszlophoz támaszkodva egy ember hallgatta. Lámpaoszlop kellett neki, hogy meg tudjon állni. Mikor befejeztük az utcai összejövetelt, az ember még mindig az oszlopnak támaszkodott.
Megkérdeztem: "Maga beteg?"
Megmutatta a kezét, és a köpenye alatt egy tőrt láttam. Elmondta, hogy útban volt, hogy megölje hűtlen feleségét. De mikor hallotta, hogy Jézus nevéről prédikálok, nem tudott továbbmenni, és most nem tud mit csinálni.
Azt mondtam neki: "Térdeljen le!" És ott, az utcán, mialatt az emberek fel és le járkáltak, megtalálta egy bűnös a Megváltóját. Hazavittem, és új ruhát adtam neki. Ebben az emberben láttam valamit, amit Isten használni tudna.
Másnap reggel azt mondta nekem: "Isten megmutatta nekem Jézust. Tudom, hogy minden Jézusra van téve." Némi pénzt adtam neki, és nemsokára kis háza volt. Hűtlen felesége egy másik emberrel élt együtt, de szeretett volna visszatérni az új házba, amit a férje neki készített. Visszajött, és ahol ezelőtt gyűlölet és ellenségeskedés volt, a szeretet mindent megváltoztatott.
Isten felhasználta ezt az embert szolgájául ott, ahová csak ment. Mindenütt van erő Jézus nevében. Isten a legeldugottabb sarokban is tud menteni.
Eszembe jutott egy összejövetel, amit Stockholmban tartottunk, és amire életem végéig emlékezni fogok. Ott volt egy otthon a gyógyíthatatlanok számára. Egyet elhoztak az összejövetelre. Béna volt, és egész testében reszketett. Két férfi hozta előre. Háromezer ember volt jelen.
Mikor én Jézus nevében megkentem, akkor Isten ereje hullott rá. Abban a pillanatban, mikor megérintettem, eldobta a mankóit, és Jézus nevében járni kezdett. Lement a lépcsőn, és körüljárt az egész nagy teremben, ezernyi ember szeme láttára. Semmi sincs Isten akarata nélkül. Mindent meg fog tenni, ha hinni fogsz. Valaki megkérdezte:
"Akarsz a gyógyíthatatlanok otthonába menni?"
Pihenőnapomon odavittek. Egy nagy folyosóra vitték a betegeket, és egy órán belül az Úr huszat meggyógyított közülük. Jézus neve csodálatos. Péternek és Jánosnak sejtelme sem volt arról, ami ezáltal a név által megtörténhetne. A béna se tudta, de hitük volt azt mondani:
"A názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!" Amikor Péter a kezénél fogva felemelte, lábai és csontjai megerősödtek. Járt, ugrált és dicsérte Istent a templomban. Isten tőled még többet akar látni. Hogyan történhet ez meg? Az Ő neve által, az Ő nevében való hit által, ami általa jön.
Forras: http://www.vargamakai.com/sw_jezusneve.html
'Nézz ránk!' Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: 'Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!'" (ApCsel 3:1-6)
Jézus neve által minden lehetséges! Isten magasra emelte és olyan nevet adott Neki, mely nagyobb minden névnél. Jézus nevében erő van, mely mindent legyőz a világon. Az ég alatt nem adatott más név az embereknek, melyben elérhetnék az üdvösséget. Szeretném elmondani, mi van ennek a névnek az erejében, értékében és dicsőségében. Hatan mentek be egy házba, hogy egy betegért imádkozzanak.
A beteg egy falusi pap volt. Teljesen tehetetlenül feküdt az ágyban.
Egy kis újságban olvasott róla, hogy vannak, akik a betegekért imádkoznak, és üzent ezeknek az embereknek abban a reményben, hogy hitből való imádságot mondanak érte. "Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében!" (Jakab levele 5:14)
Meg is kenték Jakab 5:14 szerint olajjal. De mivel nem gyógyult meg azonnal, sírni kezdett.
A hat férfi elment, és nem kevésbé voltak levertek afelett, hogy nem tudtak segíteni a betegen. Mikor kint voltak, az egyik azt mondta:
"Valamit meg kellett volna csinálnunk. Jöjjetek vissza velem, és megpróbáljuk!" Visszamentek, és megálltak az ágynál. Az első azt mondta: "Suttogjuk Jézus nevét!"
Előbb látszólag semmi sem történt, mikor a drága nevet halkan kimondták. De mikor állandóan azt suttogták:
"Jézus, Jézus...", elkezdett az erő hullani. Mikor látták, hogy Isten munkálkodni kezd, erősebb lett a hitük. Öröm töltötte el őket, és mindig hangosabban mondták Jézus nevét. Ezalatt a beteg felkelt az ágyból, és maga felöltözött. A titok nyitja abban állt, hogy a hat ember a betegről Jézusra emelte a tekintetét. Így részesek lehettek az erőben, mely Jézus nevében van.
Ó, ha az emberek valóban felmérhetnék azt az erőt, mely Jézus nevében van, ki tudja, mi minden történhetne! Tudom, hogy az Ő neve és az Ő nevének ereje által van menetelünk Istenhez. Jézus látása dicsőséggel tölt be minket. Ezt a nevet az egész világon dicsőítik az emberek. És hogy nekem mit jelent, azt ki sem tudom mondani.
Egyszer felmentem egy hegyre imádkozni. Nagyon szép nap volt, melyet Isten jelenlétében töltöttem el. Az Ő csodálatos ereje töltött be és táplált. Aztán emlékeztem valamire. Két évvel azelőtt történt, hogy Walesből két fiú jött hozzánk. Egyszerű fiúk, de telve voltak Isten iránti szeretettel. A missziónkba jöttek, és láttak némely dolgokat történni Isten ereje által. Azt mondták nekem:
"Nagyon szeretnénk, ha eljönne hozzánk, és meggyógyítaná a mi Lázárunkat." Aztán elmondták, hogy a gyülekezeti vezetőjük, aki nappal az ónbányában dolgozott, éjjel pedig prédikált, a végét járja, mert a túlterheléstől összetört és aszkórba esett.
/Megj. aszkór: minden olyan, pontosan meg nem határozott betegség (pl. tüdővész, sorvadás), amely nagyfokú legyengüléssel, lesoványodással, elsorvadással jár./
Már négy éve fekszik tehetetlenül, még enni se tud, úgy etetik.
Mikor ott voltam a hegyen, elvonult szemeim előtt az Úr kijelentése, és megállapítottam, Urunk a dicsőség céljából engedi, hogy felmenjünk a hegyre, hogy aztán leküldjön bennünket a völgybe a nagyobb feladatok elvégzésére. Az élő Isten kiválaszt minket öröksége és tulajdona számára, és felkészít a szolgálatra, mivel a szolgálat Istentől van és nem az emberektől. Azonnal lapot írtam a beteg gondozójának, hogy eljövök és meggyógyítom. Mikor odamentem, megkérdezett:
"Ön az, aki meg akarja gyógyítani a mi Lázárunkat?"
"Igen" - mondtam.
Hívta a szolgáját, és meghagyta, hogy vezessen Lázárhoz. Nekem pedig azt mondta:
"Ha meg fogja látni, azonnal visszafordul. Semmi sem fogja visszatartani."
- Amit mondott, mind igaz volt, ha természetes álláspontról nézzük. A beteg csont és bőr volt. Úgy látszott, már nincs is benne élet. Minden a romlásra mutatott. Azt mondtam:
"Akarsz ujjongani az örömtől? Tudod az emberek ujjongtak, bár Jerikó falai még álltak. Isten ugyanolyan győzelmet ad neked, ha hinni akarsz."
De nem tudtam elérni, hogy higgyen. Azt állította, hogy semmi hite nincs.
Pompás dolog megtanulni, hogy Isten Igéje sohasem hagy cserben. Sohasem hallgass az emberekre! Isten hatalmasan tud cselekedni, ha mi szakadatlanul hiszünk benne minden emberi elkedvetlenítés ellenére.
Mikor visszamentem ahhoz, akinek a lapot küldtem, azt kérdezte: "Most már el akar menni?" Engem nem az indít cselekvésre, amit látok, hanem amiben hiszek. Egyet tudok: aki hisz, nem nézi a körülményeket, nem törődik az érzelmekkel. Annak, aki Istenben hisz, az teljesül, amit hisz. Mindenki, aki igazán bejutott a pünkösdi áldásba, mindent nevetve fogad és hisz Istenben.
Van valami a pünkösdi műben, ami a világ minden művétől különbözik. Itt Isten valóságával kell számolnod. Isten Szelleme munkálkodik, a Szellem ajándékai is működnek, de ahol a Szellem ajándékai nem jelennek meg, jelenlétét meg kell kérdőjelezni.
Abban a faluban tényleg nehéz helyzet volt. Lehetetlennek látszott az embereket hitre juttatni. "Most már el akar menni?" - kérdezték tőlem. De egy férfi és egy nő meghívott, hogy maradjak náluk.
Megkérdeztem: "Szeretném tudni, hányan tudnak itt imádkozni?" Senki nem akart imádkozni. Megkérdeztem, hogy össze tudok-e hozni hét imádkozót, hogy ezért a szegény betegért imádkozzunk, amivel megszabadulna. Azt mondtam a vendéglátóimnak: "Önök lennének az első kettő, ehhez jön a barátom és én, így már négyen vagyunk és még három kellene." Azt mondtam az embereknek, hogy reggel majd a saját előnyükre is szolgál, ha Lázár gyógyulásáért is imádkoznak. Céltalan az emberek véleményével törődni. Ha Isten mondott neked valamit, abban hinned kell. Megmondtam az embereknek, hogy este én nem eszek semmit.
Mikor lefeküdtem úgy tünt, mintha az Ördög mindazzal a betegséggel sújtana engem, amiben Lázár szenvedett. Mikor felébredtem, szokatlan köhögés vett erőt rajtam, olyan, mint egy tüdővészesé.
Kiugrottam az ágyból, és Istenhez kiáltottam, hogy szabadítson meg a Sátán hatalmából. Elég hangosan kiáltottam, hogy a házban mindenki ébredjen fel, de senki sem mozdult.
Isten győzelmet adott, és én visszafeküdtem az ágyba. Olyan szabad voltam, mint még soha ezelőtt életemben. Reggel öt órakor felébresztett az Úr, és azt mondta:
"Ne törj kenyeret addig, míg az én asztalomnál meg nem törheted!" Hat órakor azt mondta: "És én felsegítem." Felkeltettem a barátomat, aki velem együtt aludt, és mondtam:
"Hallottad? Az Úr mondta, meg fogja gyógyítani."
Nyolc órakor vendéglátóim azt mondták: "Egyék valamit!" De én már tudtam, hogy imádság és böjtölés a legnagyobb öröm, és te is meg fogod ezt tudni, ha Isten vezetni fog. Mikor Lázár házához mentünk, nyolcan voltunk. Senki nem tudta bebizonyítani, hogy Isten nem felel az imádságra. Mindenkor többet ad, mint amennyit kérünk és el tudunk képzelni.
Sohasem fogom elfelejteni, hogyan hullt ránk Isten ereje, mikor a beteg szobájába léptünk. Csodálatos volt! Körülálltuk a beteg ágyát. Megfogtuk a beteg és egymás kezét. Aztán azt mondtam:
"Most nem fogunk imádkozni, hanem csak Jézus nevét kiáltani."
- Letérdeltünk, és azt suttogtuk: "Jézus, Jézus".
Isten ereje leszállt és felemelkedett. Ötször szállt le, azután rajtunk maradt. De a beteg az ágyban mozdulatlan maradt. Két évvel ezelőtt jött hozzá valaki, és megpróbálta meggyógyítani, de hiába, és ezért az Ördög ezt a sikertelenséget arra használta fel, hogy a mi Lázárunkat elkedvetlenítse. Azt mondtam:
"Ne törődj azzal, amit a Sátán mond; ha Isten azt mondta, Ő meg fogja gyógyítani, az meg is fog történni. Felejts el mindent, csak azt ne, amit Isten Jézusról mondott." Ekkor megmozdult a beteg ajka, és könnyei kezdtek folyni. Azt mondtam neki: "Isten ereje itt van, most fogadd el!"
- Azt felelte: "Elkeseredett a lelkem, és tudom, hogy megszomorítottam a Szent Szellemet. Menthetetlen vagyok. Nem tudom felemelni a kezem, hogy megfogjam a kanalat."
Azt mondtam: "Bánd meg bűneidet, és Isten meg fog hallgatni!"
Bűnbánatot tartott és felkiáltott:
"Ó, Istenem, engedd, hogy a Te dicsőséged beteljesedjen!"
Ezután, hogy ezt kiáltotta, átjárta őt Isten ereje és dicsősége.
Imádkoztam az Úrhoz, hogy sohasem mondja el senki azt az eseményt úgy, ahogy az történt, mert tudom, hogy Isten nem tudna megáldani semmi túlzást. Mikor ismételten így imádkoztunk:
"Jézus, Jézus, Jézus!" megremegett az ágy és benne a beteg.
Azt mondtam az embereknek, akik velem voltak: "Most már mindenki elmehet. Itt mindent Isten tesz, én nem fogok segíteni Neki." Leültem és a beteget néztem, aki felkelt és felöltözött. Dicsérő éneket énekeltünk, mikor leszállt. Aztán azt mondtam neki: "Most mondd el, mi történt!"
A hír, hogy Lázár meggyógyult, hamar elterjedt. Közelről és távolról sokan gyűltek össze, hogy lássák és hallják a bizonyságtételét. Isten sokakat megtérített. Ez az ember nyíltan elmondta, hogy mit cselekedett vele az Úr, és sokan megszabadultak a bűneiktől, és megtértek.
Mindez azonban Jézus nevében történt, a drága névben való hit által. Igen, az a hit, ami ezáltal a név által keletkezik, a betegeket teljesen meggyógyítja a jelenben is.
Péter és János tehetetlenek és tanulatlanok voltak, nem voltak iskolázottak, de Jézussal voltak. Jézus neve erejének gyönyörű kinyilatkoztatását kapták. Továbbadták a kenyeret és a halakat, amit Jézus megsokasított. Vele együtt ültek asztalhoz, és János sokszor látta arcát. Pétert sokszor intette, de Jézus ezáltal a szeretetét mutatta meg iránta. Jézus szerette Pétert, az önző Pétert. Ó, Ő csodálatosan tud szeretni! Én is önző voltam, féktelen temperamentumom volt. De Ő türelmes volt irántam. Itt vagyok, hogy megmondjam nektek, hogy Jézus nevében erő van, erő, mely mindenkit át tud változtatni és meg tud gyógyítani.
Ha úgy nézed, mint Isten Bárányát, Isten szeretett Fiát, akire az Atya rátette minden bűnünket és gonoszságunkat, ha felismered, hogy Jézus megfizette megváltásunkért az árat, hogy mi szabadok legyünk, be tudsz jutni a megváltás csodálatos örökségébe, az élet és az erő örökségébe. Szegény Péter és szegény János! Nem volt pénzük, de volt hitük, a Szent Szellem ereje az övék volt. Isten a tied lehet, ha ezen kívül más tulajdonod nincs is. Még akkor is lehet Isten a tiéd, ha elvesztetted a becsületedet. Láttam, hogy a legrosszabb embereket is megmentette az Úr ereje által.
Egy napon Jézus nevéről prédikáltam. A lámpaoszlophoz támaszkodva egy ember hallgatta. Lámpaoszlop kellett neki, hogy meg tudjon állni. Mikor befejeztük az utcai összejövetelt, az ember még mindig az oszlopnak támaszkodott.
Megkérdeztem: "Maga beteg?"
Megmutatta a kezét, és a köpenye alatt egy tőrt láttam. Elmondta, hogy útban volt, hogy megölje hűtlen feleségét. De mikor hallotta, hogy Jézus nevéről prédikálok, nem tudott továbbmenni, és most nem tud mit csinálni.
Azt mondtam neki: "Térdeljen le!" És ott, az utcán, mialatt az emberek fel és le járkáltak, megtalálta egy bűnös a Megváltóját. Hazavittem, és új ruhát adtam neki. Ebben az emberben láttam valamit, amit Isten használni tudna.
Másnap reggel azt mondta nekem: "Isten megmutatta nekem Jézust. Tudom, hogy minden Jézusra van téve." Némi pénzt adtam neki, és nemsokára kis háza volt. Hűtlen felesége egy másik emberrel élt együtt, de szeretett volna visszatérni az új házba, amit a férje neki készített. Visszajött, és ahol ezelőtt gyűlölet és ellenségeskedés volt, a szeretet mindent megváltoztatott.
Isten felhasználta ezt az embert szolgájául ott, ahová csak ment. Mindenütt van erő Jézus nevében. Isten a legeldugottabb sarokban is tud menteni.
Eszembe jutott egy összejövetel, amit Stockholmban tartottunk, és amire életem végéig emlékezni fogok. Ott volt egy otthon a gyógyíthatatlanok számára. Egyet elhoztak az összejövetelre. Béna volt, és egész testében reszketett. Két férfi hozta előre. Háromezer ember volt jelen.
Mikor én Jézus nevében megkentem, akkor Isten ereje hullott rá. Abban a pillanatban, mikor megérintettem, eldobta a mankóit, és Jézus nevében járni kezdett. Lement a lépcsőn, és körüljárt az egész nagy teremben, ezernyi ember szeme láttára. Semmi sincs Isten akarata nélkül. Mindent meg fog tenni, ha hinni fogsz. Valaki megkérdezte:
"Akarsz a gyógyíthatatlanok otthonába menni?"
Pihenőnapomon odavittek. Egy nagy folyosóra vitték a betegeket, és egy órán belül az Úr huszat meggyógyított közülük. Jézus neve csodálatos. Péternek és Jánosnak sejtelme sem volt arról, ami ezáltal a név által megtörténhetne. A béna se tudta, de hitük volt azt mondani:
"A názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!" Amikor Péter a kezénél fogva felemelte, lábai és csontjai megerősödtek. Járt, ugrált és dicsérte Istent a templomban. Isten tőled még többet akar látni. Hogyan történhet ez meg? Az Ő neve által, az Ő nevében való hit által, ami általa jön.
Forras: http://www.vargamakai.com/sw_jezusneve.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése