Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár. Mégis kezébe vette a vén hegedűt, S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat? Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem, A terem végéből ősz hajú férfi lépett közelebb, s felemelte a vonót; letörölte a port az ódon hangszerről.
Felhangolta a megereszkedett húrokat. Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező Furcsán fojtott hangon szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért? Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt? Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor, háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
– Nem értem, mitől ez a hirtelen értéknövekedés?
Nem váratott magára a válasz:
– A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr, Ütött-kopott, vétkektől szennyes. Megkaphatja bárki olcsón, bizony, mint az avítt hegedűt. Egy tál lencse, pohár bor, perdül a kocka – és sodródik tovább. Az ára szinte semmi, s kis híján koppan már a kalapács. Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg nem érti, mitől a hirtelen változás, a lélek értékét megezerszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése