Példabeszédek könyve 8. fejezet 35. vers
Eltelnek a napok az a hónapok az évek, és sokszor, azt sem tudjuk, hogy miért, élünk. Van, aki azért él, mert gyűjt egy autóra, házra, egyébre. Vannak az életben fontos dolgok és vannak még fontosabbak. Keresünk valamit, vagy valakit egy egész életen át, és sokan a halálos ágyuk mellett jönnek rá, hogy miért is kellett volna élniük. Egy biztos, hogy amikor elérkezik a vég, ki tudja mikor is legyen is az úgy kell éljünk, hogy ne legyen bennünk üresség, amikor az Úr magához szólít.
Még egy nap kellene! Ez a mondat gyakran elhangzik egy vizsga előtt, mert kellene még egy nap, hogy a megtanultakat át lehessen ismételni, vagy amikor egy hosszú hétvége után, a nagy pihenésben annyira elfáradunk, hogy a kellene még egy pihentető nap a munka előtt, vagy akkor, amikor közeleg a vég.
Az időnk egyszer lejár, és hitem szerint, Jézus Krisztus a Földre jön újra, hogy magához vegye az övéit, akik megtartják az Ő parancsolatait és az Ő hitét. Én szeretnék azok között lenni, akit Jézus magához hív, és úgy szeretnék előtte állni, hogy ne kelljen nekem azt mondani, hogy adj még egy napot és megváltozok, és Neki se kelljen azt mondani: „már késő, az idő lejárt!”
Aki Jézust megtalálja, az az életét találja meg! Nem kell sokat keresned Őt, mert Jézus az ajtó előtt áll és zörgeti. Ha valaki meghallja a kopogtatást és ajtót nyit neki, Jézus figyelmet ad neki.(„Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem.” Jelenések könyve, 3. fejezet 20. vers)
Bejegyezte: Laszlo Osvald
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése