Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ÖNBIZTATÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 42

1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
2 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!
3 Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
4 Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
5 Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot.
6 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
7 Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár hegyéről.
8 Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
9 Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR; imádságot életem Istenéhez.
10 Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?
11 Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
12 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

"Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben!" (Zsolt 42,12a)

A hitből való élet megélése érdekében az embernek időről időre önmagát kell biztatnia. Ezt kell mondanunk magunknak: "Miért csüggedsz el? Bízzál Istenben!"

Vannak emberek, akik, ha hallják, hogy önmagadban beszélsz, azt feltételezik, hogy valami baj van az elmeállapotodban. Talán igazuk van, ha nincs benned senki, akihez beszélhetsz.

Egyáltalában nem furcsa viszont önnön lelkeddel szóba állni. Mindig két én van minden ember bensejében. Az egyik ezt mondja: akarom. A másik így szól: nem tudom. Az egyik reménykedik, másik kétségbeesik. Még a legérettebb és legönállóbb keresztyén felnőttnek is szüksége van arra, hogy vitába szálljon a lénye mélyén megszólaló pogány hanggal.

A keresztyéneknek bíztatniuk kell önnön lelküket ahhoz, hogy hitből tudjanak élni. Hogy szólni tudjuk az Igét másoknak, előbb kérnünk kell Isten erejét, mely által ellenőrzés alatt tartjuk életünket és békességet találunk lelkünknek. Nem ítélhetjük el a körülöttünk lévő világ Isten iránti engedetlenségét, ha nem tanultuk meg elítélni saját szívünk hitetlenségét és lázadását.

Keresztyén életünk jó részét azzal kell eltöltenünk, hogy tudatosítjuk magunkban, lelkünkben, azokat a lelki tényeket, amelyekre nézve természetünk szerint vakok vagyunk.

A keresztyéneknek biztatniuk kell önnön lelküket ahhoz, hogy hitből tudjanak élni. Nevetséges, mennyire vissza tudunk zökkenni a megszürkült élet kerékvágásába, mi, akiket Isten arra hívott el, hogy részesüljünk az ő Fia minden gazdagságában. "Én lelkem, mire csüggedsz el... Bízzál Istenben s nem hágy el." (Ref. énekeskönyv 42. zsolt. 3.v.)

Azt a biztatást kaptuk, hogy Isten többre értékel bennünket, mint egy madárrajt. De egyetlen madárka sem vész el az ő engedélye nélkül. Hogy ülhetünk hát és hogy aggodalmaskodhatunk, míg egyszer csak betegek és hasznavehetetlenek leszünk? Beszéljetek lelketekkel!

Bízzál Istenben! Az életre és halálra, a betevő falatra, a bűnbocsánatra és üdvösségre nézve, bízzál Istenben!