A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 40,1-9
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. 3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 4 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne. 5 Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 6 URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni. 7 Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. 8 Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. 9 Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.
"Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van."- (Zsolt 40,8-9)
Ezt mondta Dávid király, amikor átvette Izráel királyának a tisztségét. Ő volt Izráel második királya. Sault, az első királyt, Isten fosztotta meg trónjától. Saul így gondolkodott: "Amíg áldozom Istennek, baj nélkül megúszom az engedetlenséget." Az Úr azonban ezt mondta: "...többet ér az engedelmesség az áldozatnál (1Sám 15,22). Amikor Dávid hivatalba lépett, így szólt: "Véres áldozatban és ételáldozatban nem telik kedved... Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van." Majdnem úgy látszik, hogy Dávid túl messzire elment az egyik irányba, míg Saul korábban a másik irányba ment el. Végül is Isten sehol sem mondja, hogy ellenére vannak az áldozatok. Isten akkor haragszik meg, amikor emberek engedetlenségben élnek, s közben megpróbálják Istenüket áldozatokkal kibékíteni. Gyűlöli ezeknek az áldozatoknak az illatát, ahogy ezt számtalanszor elmondta prófétái által. De Dávid szavai tulajdonképpen próféciát jelentenek. Ez a prófécia akkor teljesedett be, amikor "egy másik király" elfogadta megbízatását. Amikor Krisztus eljött a világba, ezt mondta: "...égő és bűnért való áldozatot nem kedveltél. Akkor ezt mondtam: Íme itt vagyok, ... hogy teljesítsem a te akaratodat, Istenem. (Zsid 10,5 és 6-7) Ennél fogva, ezek a szavak nemcsak azt az igazságot tükrözik, amelyet Dávid megtanult, nevezetesen, hogy az áldozatok engedelmesség nélkül elfogadhatatlanok Isten előtt. Arra a további igazságra is utalnak, hogy az égő és bűnért való áldozatok nem tudják megbékíteni az Istent és az embert. Csak Jézus engesztelő halála tudta azt megtenni. Az összes áldozatbemutatás sem tudta elérni azt, amit Jézus egyszer s mindenkorra megtett. Most Krisztus azt is világossá teszi, hogy mi az összefüggés áldozat és engedelmesség között. Jézus annyira hű volt az Isten akarata teljesítésére letett esküjéhez, hogy ő maga vált az Istennek bemutatott áldozattá. Az ő áldozata az ő engedelmessége volt, és az ő engedelmessége önmaga feláldozásává lett. Ma Krisztus teszi képessé Isten gyermekeit, hogy betöltsék tisztüket Életüket engedelmességben élik. "Törvényed szívemben van." És ez az Istennek való teljes önátadás ugyanakkor az az egyetlen áldozat, amelyet az Úr kíván.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése