Jézus a tálentumokról szóló
példázatot intésül mondta el, hogy megmutassa nekünk, milyen helytelenül ítéljük meg képességeinket. Ez a példázat nem természetadta képességeinkre, hanem a Szent Szellem pünkösdi adományára vonatkozik. Szellemi képességeinket nem a nevelés vagy értelmünk mértékével kell mérnünk: szellemi dolgokra való felkészíttetésünket Isten ígéretei alapján kell értékelnünk. Ha kevesebbet nyerünk, mint amennyit Isten szeretne, csakhamar gyalázni fogjuk Őt, mint ahogyan a szolga gyalázta urát: "Többet vársz tőlem, mint amennyi a tőled kapott erőből telik. Túl sokat kívánsz tőlem. Ott, ahova állítottál, nem maradhatok hű hozzád." Mikor Isten mindenható Szelleméről van szó, ne mondd: "Nem tudom megtenni". Természetes képességeid korlátai ne akadályozzanak. Ha elnyertük a Szent Szellemet, akkor Isten elvárja, hogy a Szent Szellem műve nyilvánvalóvá váljék bennünk. A szolga mindenben igazolta magát, amit tett, urát pedig minden tekintetben elítélte: "Követelésed nincs arányban azzal, amit adtál". Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6,33). Az aggodalmaskodás pontosan azt jelenti, amit a szolga mond: "Tudom, az a szándékod, hogy cserben hagyj engem". A természeténél fogva lusta ember mindig agyafúrt: "Nem találtam kellő alkalmat"; aki pedig szellemileg lusta, az Istennel szemben agyafúrt. A lusták mindig külön utakra kanyarodnak. Ne feledd el soha, hogy szellemi képességeinket Isten ígéretei mérik meg. Beteljesítheti Isten az Ő ígéreteit? Feleletünk attól függ, hogy vettük-e a Szent Szellemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése