2017. április 19., szerda

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-Isten, akinek ujjongva örülök

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 43

1 Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem!
2 Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?
3 Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba,
4 hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem!
5 Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek! 
"Hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök."
(Zsolt 43,4a)

A 42. és a 43. zsoltár összetartozik. Valójában egyetlen ének, egyetlen esdeklés az Istennel való bensőséges közösségért. Az író minden bizonnyal száműzetésben volt, elnyomva ellenségeitől, száműzve népétől, és főleg az istentiszteleti élettől. Nem tudott elmenni a templomba, Isten látható lakóhelyére.
Milyen szenvedélyesen kívánkozott ez az ember Isten után! Hogy szomjazta azt a közösséget, amely életének forrása! Számára a hit nem olyan volt, mint valami ráadás a többi rendelkezésére álló képességhez. Az Istenben való hit lényének alapvető funkciója volt.
A Biblia nehéz könyv, és nem csupán azért, mert egy másik kultúra áll mögötte és ókori nyelveken van írva. Azért nehéz, mert olyan végletesen istenközpontú. Az ebben a könyvben szereplő emberek Isten tulajdonai és szenvedélyesen szeretik Istent. Az ilyen érzések és az ilyen magatartás feszélyez bennünket. Szívesebben találkozunk "normális" emberekkel.
Igen valószínű azonban, hogy a "normális" emberek, akiket barátainknak hívunk, zavarba jönnek, amikor szóba kerül a vallás kérdése. Minden bizonnyal ahhoz az embertömeghez tartoznak, akik megpróbálják Istent beilleszteni a mindennapi életbe. A Biblia szerint viszont a mi mindennapi életünket kell "elrendezni az Istenben való hitünk köré".
Ha egyszer csak felismertük, hogy teljesen téves úton járunk, vajon van-e bátorságunk, hogy engedjük életünket sarkaiból kifordíttatni és átalakíttatni? Nos hát ez a megtérés.
Nem ismerhetjük meg Istent, vagy nem tudunk őbenne örvendezni, míg át nem adjuk neki az őt megillető helyet az életünkben. Ha nem ő jelenti számunkra a mindent, semmi nélkül végezzük majd.
A Zsoltárok könyve emberei számára (és legyen az a reménységünk, hogy mindnyájunk számára, legalábbis legtöbbször) Isten a legfőbb jó. Csatlakozzunk hozzájuk Isten tiszteletében, az iránta való szeretetben, az Istenben való örvendezésben. Míg vele vagyunk, az élet jó. Isten nélkül azonban nincs élet.
Az ilyen emberek az eljövendő találkozás öröme után is vágyakoznak. "Akkor majd eljutok Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése