„Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: „Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk. Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: „Majd meghallgatunk erről máskor is.” Pál ezután eltávozott közülük. Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dioniziosz is, egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások.”

Magyarázat

Mindig is csodáltam Pál areopágoszi beszédét. Olyan tapintatosan és nagy körültekintéssel kezd a mondanivalójához, amivel nemcsak megragadja a figyelmet, hanem eléri, hogy végighallgassák. Hol máshol csúcsosodhatna ki ez a gondosan felépített igehirdetés, ha nem a feltámadásról szóló résznél?
Ahogy ehhez a részhez ért Pál, megosztottá válik a hallgatóság. A feltámadásról szóló tanítás – legyen szó Jézus feltámadásáról vagy a miénkről – ma is megosztó, és sokak számára gúny vagy nevetség tárgya lesz. Ha erről nem beszélt volna Pál, akkor olyan érthető és emészthető lett volna az egész. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezt a témát nem kerülhette el, mert akkor a lényeg maradt volna ki. Később a korinthusiaknak ezt írja: „Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek.” (1Kor 15,13–14)
Ennyire fontos és lényeges kérdés a feltámadás, hiszen a feltámadásba vetett hitünk meghatározza a jelenünket, a jelenünk pedig hatással van a jövőnkre. Ha hiszel Jézus feltámadásában, akkor hinned kell a saját feltámadásodban is. Hatással van ez a mindennapjaidra? Vagy belül mégis inkább csak ebben a földi életben reménykedsz, és a döntéseidet ez határozza meg?
(Horváth László)