Óriási és idegölő volt az a munka, amit Mózes végzett. Még nem csekély természeti erejét is felmorzsolta volna, ha ezt a feladatot maga kereste volna magának.
Isten helyezte azonban vállára és Ő adott erőt is az erő feletti munka elvégzésére.
Ha Mózes saját merészségéből vagy testi elbizakodottságából vállalta volna Izraelnek az egyiptomi rabszolgaságból való kiszabadítását és Kánaánba való bevitelét, akkor az ereje bizonyára összeroppant volna. Mivel azonban Isten adta szolgájának a parancsot erre, megadta neki mindazt a testi és lelki erőt, ami a feladat végrehajtásához szükséges volt.
Aki őrizkedik a maga választotta utaktól és feladatoktól, aki Isten akaratára és útmutatására gondosan figyel, az saját erejének és egészségének megtartása szempontjából is jó úton jár. - De óvakodjunk itt a hamis vélekedéstől! Senki se vesse meg Istennek egy-egy szolgáját, ha más testi erő adatott neki, mint Mózesnek. Mózes szemei nem homályosodtak meg. A hűséges prófétáról, Ahijáról azonban ezt olvassuk: "Ahija már nem látott, mert meghomályosodtak szemei a vénség miatt" (l.Kir 14,4).
S amíg Mózes ereje teljében mehetett fel a Nébó hegyére, Elizeus betegen feküdt halála előtt, mint bárki más (2.Kir 13,14).
Arra szabad ebből következtetnünk, hogy ezeknek a hűséges szolgáknak a hite csekélyebb lett volna, mint Mózesé? Távol legyen! Ahija szeme bár elhomályosult, de füle éles volt Isten szavának és útmutatásának meghallására (l.Kir 14,5). S bár Elizeus porsátora gyenge és beteg volt, Isten kiállt mellette még halála után is.
Örüljünk annak, hogy Isten hűsége Mózes erejét az utolsó percig megtartotta; ne gondoljuk azonban, hogy ennek Isten minden szolgájánál így kell lennie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése