"Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." ( Máté 11,2-6)
Nem volt könnyű elhinni, hogy Jézus a Messiás. Maga Keresztelő János sem így képzelte el a Messiás eljövetelét. Ő próféta volt, tudta, vállalta, az ő feladata bizonyítani, hogy Jézus az évszázadokkal azelőtt megígért Messiás. Ennyit tudhatott. Ő is, akárcsak Mária, mást várt. Ma is ez a helyzet. Sok ember ugyanazért kételkedik, mint János. Megvan a saját elképzelésünk a megváltásról, s ha Jézus nem azt igazolja, kételkedünk. Jézus két messiási próféciára hivatkozik, Ézsaiás 35,5-6 és 61,1-2 helyeire. Nem az emberi elvárások, Isten kijelentése az irányadó. Nem a világot változtatja meg a Megváltó, hanem azoknak életét, akik Őt elfogadják. És ha alaposan és előítélet nélkül megnézzük, hol van békesség, megelégedettség, szeretet és minden, ami valódi, minden nehézséget elviselő boldogság, ma is ott találjuk meg, Krisztus követői között. Vakon ténfergő világunkban ott van céllátás. Ott hallják meg a szenvedők panaszát. Bűnösök tisztulnak meg. Szegények tudnak megelégedettek lenni. Hitetlenek irigylik a hívők boldogságát.
Istenem, nekem is sokszor eszembe jut, intézhetné Krisztus másképpen, hatásosabban a világ irányítását. Sokaktól hallom, nem kellene megengedned ennyi szörnyű bűnt. Okoskodunk, és nem a magunk, hanem a világ megváltozását várjuk. De ha rád bízom magam, érzem, látom, tapasztalom, hogy ott vagy és segítesz. Olyan jó szereteted árnyékában élni. Tudni, érezni, hogy engem megváltottál. Tarts meg ebben a kegyelemben, és add, hogy az enyéim is tapasztalják meg ennek a boldogságát. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése