Varga László-Isten asztaláról

"Ne ölj!" (2Mózes 20,13.)

Olvassuk hozzá Jézus hiteles magyarázatát a Máté 5,21-22-ből: "Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra, aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére." Nincs tehát mentségem. Méltó vagyok a gyehenna, a szemétégető telep tüzére. Mert nem egyszer, sem kétszer vágtam oda ilyen szavakat felebarátaimnak haragomban. Jézus pedig a teljesség követelményével védi az emberi életet. Nemcsak a fizikai, hanem a teljes, a boldog, Istentől ajándékozott, a halálon is túl élő életet. Minden parancsa ezt szolgálja. Biztos lehetek benne, hogy így védi az én életemet is. Tehát ilyen keményen ítél engem is, amikor megsértem a másét. Hogy milyen gyakran ér minket bántódás? Hányszor szegjük meg mi szigorú parancsát? Milyen jogon várhatjuk el, hogy más ne szegje meg velünk szemben? Nem lesz, nem lehet szebb, nyugodtabb, biztosabb az életünk, az enyém sem, míg ezt a parancsot ilyen könnyen, ilyen magától értetődően szegjük meg naponként.

Istenem, köszönöm a tükröt, melyet igéd tart elém. Én becsületes embernek tartom magam, soha nem is gondoltam arra, hogy bárkit is megöljek. De szívesen vettem volna, ha valaki megöli azt, akit magam, népem, egyházam halálos ellenségének tartottam. Én úgy tudom, nem vagyok gyűlölködő. De felindulásomban, jogosnak vélt haragomban százszor is odavetettem, szemben vagy hát megett, az igédben megítélt kemény szavakat, és még sokkal keményebbeket. 
Értem, Uram, Te nem taníthatsz kevesebbet, mint a tökéletességet. Én nem vagyok, soha nem leszek tökéletes. 
Csak Tőled kérhetem, hogy vezess a tökéletes szeretet útján, legalább töredékes mértékben! Csitítsd le haragomat, jusson eszembe ítéleted! Add, hogy feldolgozva a haragot, észrevegyem felebarátomban azt, ami Tőled való, ami szeretetre méltó, és képes legyek baráti kezet vagy segítséget nyújtani kemény szavak helyett. Ámen.